2010. június 11., 11:262010. június 11., 11:26
Persze első olvasatra szokatlannak hathat, hogy ebben a témában valaki gyerekek véleményére kíváncsi, de hát olyan történelmi eseményről lévén szó, amely különösen meghatározó a Partiumban és Erdélyben élő magyarok számára, talán mégsem annyira meghökkentő. Legalábbis nem annyira, mint az, hogy még mindig vannak olyanok a románok körében, akik elcsodálkoznak azon, hogy nem vagyunk hajlandóak maradéktalanul jól érezni magunkat másodrendű állampolgárként, és csípőből leirredentáznak, ha saját történelmünk dicső vagy gyászos eseményeiről kívánunk megemlékezni.
Ami akár vissza is üthet, a kevésbé művelt olvasók ugyanis a kifejezést úgy is érthetik, hogy a magyarok körében az átlagosnál is elterjedtebb valami súlyos fogászati probléma. Azzal ugyanis igen kevesen vannak tisztában, hogy az irredenta olasz eredetű szó, amely meg nem váltottat jelent, és az „Italia irredenta” az első világháború előtt azon területeket – nevezetesen Dél-Tirolt – jelölte az olasz hivatalos propaganda szerint, amelyeket föltétlenül meg kívántak szerezni Ausztriától, annak ellenére, hogy sikeres bekebelezésük óta még ma is masszívan német többségűek.
Mármost lehet néhány rajz alapján magyar gyerekek románellenes keresztes hadjáratát vizionálni, de hát ezzel a riogatók egyrészt önmagukat teszik nevetségessé, másrészt kóros mértékű frusztrációjukról is tanúbizonyságot tesznek, ha komolyan képesek attól rettegni, hogy ha a negyedikes Bécike lerajzolja Nagy-Magyarországot, holnaptól már állítják is fel a sorompókat a Törcsvári-szorosban. Persze a másik oldalon is kóros, ha valaki azzal kel és fekszik, hogy „Mindent vissza!”, de ugyanúgy kóros az a szélsőséges vélemény is, hogy Trianonnal nem szabad foglalkozni, mert az múltba nézés. Ha ugyanis valaki olyannyira fantaszta, hogy abban a hitben ringatja magát, hogy a történelmi traumákat a szőnyeg alá kell söpörni valami soha meg nem valósuló, csak az ideák világában létező multikulti hippivilág eljövetele érdekében, akkor az előbb-utóbb orra fog bukni a púposodó szőnyegben. A rajzfóbiásoknak meg üzenem, hogy ha az ember tudja, hogy egy tárlaton olyasmit állítanak ki, ami idegesíti, akkor nem kötelező megnézni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok