2010. május 10., 10:292010. május 10., 10:29
Miután kiderült, Biró Rozália alpolgármester bejelentette, ő a felelős a nevetséges tükörfordításokért, de ez mégsem jár semmilyen konkrét következménnyel, a szövetség megyei ügyvezető elnöke botrányba fojtotta az EMNT által a témában megszervezett fórumot.
Az akció indoka vélhetően az, hogy miután az RMDSZ megpróbálta átvenni a kezdeményezést politikai ellenfeleitől , ám a botrányos lista miatt „beégett”, most arra koncentrált, hogy a baki nyomán lépéselőnybe került opponensei se tudjanak érdemben megnyilvánulni. Ezért volt szükség arra, hogy saját műszaki apparátussal jelenjen meg az EMNT-rendezvényen, és azzal a képtelen váddal próbálja meg hitelteleníteni, hogy a második világháborúban használatos utcaneveket akarják rehabilitálni. Az ötlet ördögi: képzeljük csak el, milyen jól elcsámcsognának azon a nyugat-európai sajtóban, hogy Tőkés László ismét Hitler-utcát szeretne Váradon.
A provokáció azonban nem ért célt, sem Szabót, sem kíséretét nem inzultálták. Az RMDSZ számára viszont súlyos presztízsveszteséget jelenthet az ügy, hiszen meglehetősen visszásan fest, amikor a megyei ügyvezető elnök megpróbál botrányba fojtani egy rendezvényt. Ez még akkor sem elfogadható, ha amúgy Tőkés László néha indokolatlanul személyeskedő hangnemben bírálta Szabót. Emlékezetes amúgy, hogy néhány éve az EMI bekiabálásokkal zavarta meg az RMDSZ meghívására Váradra látogató Kuncze Gábor előadását.
Kíváncsi vagyok, a szövetség országos vezetése szerint belefér-e az RMDSZ hivatalos irányvonalába, és alkalmasnak tartják-e a hitelesség viszszaszerzésére, hogy a szövetség egyik megyei potentátja egy, az RMDSZ-re amúgy is rossz fényt vető ügyben a párbeszéd helyett az általa folyton bírált radikális oldal módszereit alkalmazva valóságos ámokfutást rendez.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.