2012. április 25., 08:542012. április 25., 08:54
S hogy tulajdonképpen miről is szándékszom beszélni? Nagyvárad kulturális programjainak egymásra szervezéséről. Nem tudom, más nagyobb városokban hogy működik az összeállítás, de bizonyos helyeken vannak havi vagy negyedévi műsorfüzetek, ahonnan időben ki lehet nézni, mikor, hová menne legszívesebben az érdeklődő. Váradon ilyesmi nincs, holott nem mondható éppen sokmilliós metropolisnak, habár mi, itt születettek esküszünk arra, hogy városunk a világ közepe.
Más vidékről valók kissé hőzöngő, nagyszájú alakoknak tartanak bennünket, amiben – mondjuk ezt is ki bátran! – van némi igazság. Jó példa az is, amiről éppen beszélek. Mert a fejetlenül (vagy nagyon is jól megfontolt sunyi hátsó gondolatokkal?!) összeállított rászervezés azt a látszatot keltheti, hogy dúskálunk a programokban. Holott erről szó sincs. És mégis: már egy ideje többször is felvetődött, hogy tulajdonképpen egy aránylag szűk körű közönség vesz részt a legkülönbözőbb kulturális rendezvényeken, s ha valaki netán kételkednék benne, azt meggyőzheti az évente sorra kerülő Varadinum-eseménysor.
Az utóbbi években ugyan a Varadinum szervezői próbálkoznak némi egyeztetéssel, de az év „hátralévő” 51 hetében mi történik? A szimfonikus hangverseny például mindig ugyanaznap, ugyanabban az órában van: csütörtök este 7-kor. Ha erre az időpontra szervez a színház vendégjátékot, bérletelőadást, ne adj’ Isten bemutatót, akkor a törzsközönség az egyik helyre tud csak elmenni. Vagy esetleg egyikre sem, mert a rá-játszás úgy felmérgesítette, hogy már nincs kedve kibújni otthonról. Inkább bámulja a dobozt.
Azok pedig, akiknek esetleg megfordulhatott volna a fejükben az időbeni egyeztetés, elkezdik a sopánkodást: hogy ezek a mai fiatalok nem járnak sehová, csak a számítógép, a laptop, esetleg hétvégén egy klub, de a mai öregek sem különbek, ülnek, bámulják otthon a tévét, elhíznak, lábuk fáj, ha kimozdulnának, frissebbek lennének agyilag is, a mai középkorúakra pedig végképp nem éri meg szót vesztegetni, mert ráfognak mindent a napi rohanó világra, a tipródásra, holott munka után csak tespednek. Ismerős szöveg?! Ajaj! Holott egy kis jóindulattal elkerülhető lenne.
És nekünk, a közönségnek sem kellene folyton ugyanazt mormolnunk, vagyis hogy ezek a mai intézményvezetők még arra sem képesek, hogy elkerüljék a folytonos RÁ-játszást a másik-harmadik intézmény műsorára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok