Ott tartunk, hogy mára már teljesen elveszítette hírértékét az a bejelentés, hogy az iskolai záróvizsgákon puskázás miatt több-kevesebb diákot zártak ki, de lassan azt is megszokjuk, hogy a nyári tanári véglegesítõ vizsgákon hasonló történik a tanügyi rendszerbe belépni óhajtó fiatal jelöltekkel, idén pedig felröppent, hogy több puskázót is elkaptak a legfelsõbb igazságosztó intézménybe történõ felvételin.
2014. szeptember 09., 20:122014. szeptember 09., 20:12
Néhányan morgolódtak ugyan, hogy milyen tanár vagy bíró és ügyész lesz abból, aki a pályát csalással kezdi, de hamar napirendre tértek fölötte, azzal intézve el, hogy ide jutott ez a velejéig korrupt, mondhatni rothadó világ. Véleményüknek körülbelül a felével magam is egyetértek, mégpedig azzal a felével, hogy ide jutott. Megerõsíthetem: igen, ide jutott, mostanában kezdenek ugyanis pályára lépni annak a nemzedéknek a tagjai, akiket én magamban egyszerûen csak a puskázásra ítéltek generációjának nevezek. Nem elírás, nem tévedés – így igaz.
90 után, amikor a változás nagyságában és gyökerességében reménykedve tanítani kezdtem, döbbenten tapasztaltam, milyen jól bejáratva mûködik az a gyakorlat, hogy – tantárgytól és egyes tanároktól függetlenül – az órának ezzel-azzal történõ eltöltése után a gyerekek feladatul kapják, hogy otthon másolják át a tankönyvbõl a füzetbe a soron következõ leckét. Nem tulajdonítottam különösebb fontosságot az információnak, „átkos örökség” – gondoltam.
A szokás viszont makacsul tartotta magát, mígnem hirtelen vége lett az érettségi közeli nagydiákok szorgalmi másoltatásának: futótûzként terjedt az internethasználat, vagyis nem kellett már füzet fölé görnyedve körmölgetni, elég volt egy-két gombot megnyomni, és máris megvolt a feladat. És divatba jött az esszéíratás, anynyira, hogy divatszó lett az esszé, fittyet hányva nemcsak az eredeti jelentésére, de a néhány százados esszétermésre is.
Már az egyetemi oktatást is elöntötte a világhálóról futószalagon készített „mûvek” tömkelege, „alkotóiknak” pedig nem igazán fér a fejébe, hogy holmi vaskalapos, fejlõdni immár képtelenül idõs oktatónak mi baja lehet az általánosan ismert és elismert „copyntó” módszerrel. Hát ezért nem hír manapság már a vizsgákra bevitt arzenál.
A puskázásra ítélt nemzedék legföljebb azt nem érti, hogy most akkor miért is tilos az, amire õket éveken át nevelték?! Én meg csak reménykedem a változásban, pedig tudom, mekkora botorság!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!