2010. február 22., 11:242010. február 22., 11:24
Mindez persze nem több a sors furcsa fintoránál, a baloldali alakulatnál végbement hatalomváltás azonban egyáltalán nem véletlen. A mostani kongresszuson tulajdonképpen a párt Năstase és Ion Iliescu nevével fémjelzett régi gárdája kaparintotta vissza a gyeplőt, amelyet öt évvel ezelőtt Mircea Geoană vett ki a kezükből.
Geoană leváltása törvényszerű, hiszen semmilyen szempontból nem sikerült megfelelnie: az államfőválasztás elbukása, a kampány során elkövetett szarvashibák miatt belső ellenfelei, a 2005-ben ígért reformok elmaradása miatt pedig hívei csalódtak benne, míg a se ide, se oda nem tartozó PSD-sek főként attól az alvilági típusú politizálástól rettentek vissza, amelyet Marian Vanghelie bukaresti elnök éppen az országos vezetőség hallgatólagos beleegyezésével vitt tökélyre. Geoanának tehát vége, és nagyon úgy fest: kölcsönkenyér visszajár alapon a szenátus éléről is visszahívják, mint ahogy ő maga tette ugyanezt 2006-ban, amikor a képviselőházi elnök Năstasét kényszerítette lemondásra az ügyészségi eljárás miatt.
Ponta javára szól, hogy képzett jogász, mentorával ellentétben feddhetetlen politikus, nagyon úgy fest azonban, hogy „csak” elnök lett, a hatalmat pedig Iliescu vette át, akinek a kongresszus előtt sokan sorban állva könyörögtek, vállalja el egy évre az elnöki posztot. 2005 Geoanájához hasonlóan a PSD frissen felkent elnöke újabb illúzió a hatalom megszerzésében reménykedő pártaktivisták szemében arra, hogy az alakulat újfent a legnagyobb lesz Romániában, ehhez azonban Pontának elengedhetetlenül véghez kell vinnie az elmaradt belső reformokat, és ki kell békítenie, de legalábbis le kell csillapítania az egymással marakodó érdekcsoportokat. Nem utolsósorban pedig meg kell tartania a kellő távolságot a párt ama nagy öregjeitől, akiket nemrég még ő is őskori kövületeknek, dinoszauruszoknak nevezett.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.