PSD-s kampányzsarolás: Bolojan a célkeresztben

A vita végül kompromisszummal zárult: a koalíció vezetői eldöntötték, hogy a még szükséges 1,1 milliárd lejt előteremtik, oly módon, hogy lenyesik a bírák bíróság által megítélt elmaradt béreire szánt összegből.

A botrányos jelenetektől sem mentes vita így végül lezárult, de láthatóan csupán lélegzetvételnyi szünetet jelentett a koalíciós partnerek közötti iszapbirkózásban, és még inkább elmérgesítette a viszonyt.

Ami annyiban nem is csoda, hisz egyértelmű: a PSD részéről csupán imázsépítő kampányfogás volt a nyugdíjasok számára kifizetendő egyszeri támogatás,

Mivel pedig a PSD nélkül nincs kormánytöbbség, a többi koalíciós pártnak kényszerűen bele kellett mennie a dílbe – viszont a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) reakcióiból is látható, hogy kezd nagyon betelni a pohár a kormány megalakítása óta hiperaktív belső ellenzékként viselkedő szociáldemokraták magatartása miatt.

Ezt jelzi a két párt elnöksége által elfogadott állásfoglalás, amelyben figyelmeztetik a PSD-t, hogy amennyiben felrobbantja a koalíciót, nem hajlandóak újabb kormányt alakítani vele.

Pedig a szociális ügyek kapcsán lezajlott huzavonából alapvetően még ők is profitáltak valamennyit, hiszen azzal az ihletett húzással, hogy a különleges nyugdíjak jelentette privilégiumaik védelmében mindent elkövető bíráktól vettek el pénzt, jó pontokat szereztek a talárosok viselkedése miatt felháborodott választópolgárok szemében.

Mindennek elsődleges oka továbbra is az, hogy a PSD – amelytől neve ellenére sohasem volt idegen a nemzetieskedő, soviniszta retorika – szavazótáborának jelentős része a liberálisokkal való együttműködés miatt átpártolt a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetséghez (AUR), és a szociáldemokraták a belső ellenzéki szerep révén próbálják visszaszerezni elkóborolt támogatóikat.

És bár a legfrissebb felmérések szerint néhány százalékpontot sikerült visszaszerezniük, még mindig több mint tíz százalékpontos hátrányban vannak az AUR-ral szemben, amely 35 százalékos támogatottsággal ott tart, ahol néhány éve a PSD.

A szociáldemokratáknak már csak emiatt sincs eszük ágában sem visszafogni magukat, és a jelek szerint továbbra is ők kívánják meghatározni a közbeszédet a kormány tevékenysége kapcsán – látható, hogy már meg is találták a következő témát, amelyben szembe mehetnek Ilie Bolojan miniszterelnökkel.

A PSD máris rárepült erre a témára, és élére állt az adócsökkentést követelőknek.

Mindezzel két legyet üt egy csapásra: egyrészt ismét azt a látszatot kelti, hogy az egyszerű emberek oldalán áll, másrészt tovább rombolja a liberális párti Ilie Bolojan miniszterelnök nimbuszát, aki az adócsökkentés ellenzésével ismét csak „a nép ellensége” pozícióba került.

Az ugyanis régóta látható, hogy többszörösen is kihasználják, hogy lemondtak Bolojan javára a kormányfői tisztségről: amellett, hogy lubickolnak az álellenzéki státusban, nem hagynak ki egyetlen alkalmat sem, amikor Bolojant személyében támadhatják.

Ez egyrészt – ahogy e felületen már többször is megírtuk – édes bosszú azért, mert Bolojan még Bihar megyei liberális vezérként ott tett keresztbe a PSD-nek, ahol tudott.

Másrészt viszont előfordulhat, hogy

Ez nem is sikertelen, a miniszterelnök megítélése meglehetősen negatív, és nagyon sokan valóban vele azonosítják a megszorításokat, amelyeket amúgy a kormány tagjaként a PSD is megszavazott a parlamentben.

Mindezek nyomán megtörténhet, hogy a PSD elmúlt hetekben kezdett, a miniszterelnök leváltásának szükségességét pedzegető kommunikációja mögött az áll, hogy saját népszerűségének feltornászása érdekében valóban kikényszerítse Bolojan távozását.

Ennek a stratégiának a része lehet az is, hogy a közismerten a PSD-hez kötődő szakszervezetek nem voltak hajlandóak szóba állni Bolojannal az üzemanyagárak ügyében, ehelyett Sorin Gridneanu PSD-elnökkel egyeztettek – ezt nehéz nem úgy értelmezni, hogy a PSD megpróbálja aláásni Bolojan legitimitását, és a saját pártelnökét tolja a társadalmi konszenzust kereső, befolyásos és felelősségteljes „népbarát” vezető pozíciójába.

Azzal persze, hogy utána mi lenne a még mindig pocsék helyzetben levő gazdasággal, hogyan reagálnának a hitelminősítők és a piacok, ha kirúgnák azt a miniszterelnököt, akinek legalább minimális szintű bizalmat sikerült kicsikarnia az ország számára, nem foglalkoznak, elvégre a nagy többség úgysem törődik a makrokérdésekkel, még akkor sem, ha az esetleges negatív következményeket amúgy közvetlenül érzik ők is a bőrükön.

Úgy tűnik, hogy a PNL és az USR is valós lehetőségnek látja, hogy a PSD ezt a forgatókönyvet próbálja követni, ezért is tartották fontosnak előre jelezni, hogy ha egy Bolojan elleni bizalmatlansági indítvány beterjesztésével, illetve megszavazásával levegőbe röpíti a kormányt, akkor nem hajlandóak vele újabb koalíciót kötni.

Mindeközben a PSD éppen arra készül, hogy belső konzultációt tartson arról, maradjon-e kormányon, vagy vonuljon ellenzékbe – ami egyébként jelen állás szerint nem tűnik túl valószínűnek, mivel nemigen lenne ésszerű.

A koalíciós megállapodás értelmében ugyanis jövőre Grindeanu veheti át a miniszterelnöki tisztséget, ráadásul a távozással a kormányzati erőforrásoktól is elesne, így a kilépés lebegtetése inkább csak arra jó, hogy revolverezzék vele a koalíciós partnereket.

A közös kormányzás elutasítása a PNL és az USR részéről inkább csak hangzatos kommunikációs panel, ha a helyzet lesz, akkor újra összebútoroznak a PSD-vel (már ha utóbbi még szívesen látná a koalícióban az USR-t), hiszen az előrehozott választást az AUR nyerné meg.

ráadásul a jelenlegi kormánypártok mindegyike tisztában van azzal, hogy ebben az esetben minden eddigi gazdasági lépés hiábavaló lenne, a hitelminősítők ugyanis várhatóan azonnal bóvliba vágnák az országot.

Így – bár Romániában sohasem zárható ki a legirracionálisabb forgatókönyv sem – a hangos viták és a gazdasági nehézségek ellenére az összes kormánypártnak az lenne az érdeke, hogy folytassa a koalíciós együttműködést, bár az, hogy Bolojan marad a kormányfő a miniszterelnöki mandátum 2027-es átadásáig, még kérdéses.

Arra viszont biztosan nem érdemes nagy összegben fogadni, hogy a kormánytöbbség biztosításához nélkülözhetetlen PSD felhagy a folyamatos kampányüzemmóddal és a koalíciós partnerek zsarolásával.