2012. október 09., 10:022012. október 09., 10:02
Most viszont Craiován készíthettek hasonló felvételeket a híradósok: a rendőrség és a csendőrség egységei autóbuszokra ültették a város egyik negyedében illegálisan megtelepedett nomádokat, és hazaküldték őket származási helyükre.
A város lakói természetesen fellélegeztek – azonban minden bizonnyal csupán egy időre, hiszen a hazaküldött romáknak otthon ugyanannyi kereseti lehetőségük van, mint eddig: vagyis semennyi. Ezért valószínűleg legfeljebb hetek kérdése, amíg újra felkerekednek, hogy az ország valamely nagyobb városában vagy külföldön próbáljanak szerencsét – akár ócskavasgyűjtést jelent ez, akár más, a büntető törvénykönyvbe ütköző elfoglaltságot. Hogy a romák hazazsuppolása még félmegoldásnak sem alkalmas, arra az EU nyugati tagállamaiban már rájöttek.
A francia nagykövet nyilatkozata, miszerint a cigánykérdést európai üggyé kell emelni, hiszen hiába küldik haza őket – még hazatérési segélyt is biztosítva –, úgyis visszatérnek. Egyelőre úgy tűnik, hogy a román illetékesek még mindig nehezen fogják fel, hogy a romakérdés megoldása nem abban rejlik, ha eltüntetik őket szem elől – vagy azáltal, hogy kizsuppolják őket a városokban vagy azok környékén felépített illegális táboraikból, vagy oly módon, hogy egyszerűen nem tesznek semmit, csupán hagyják, hogy tízezres nagyságrendben utazzanak a nyugati EU-tagállamokba, hiszen addig sem nekik kell a problémával foglalkozni.
Csakhogy egyre egyértelműbb, hogy ebből a nyugati uniós tagoknak kezd mindjobban elegük lenni. A román schengeni csatlakozás halogatása már intő jel, de most már az amúgy nem Schengen-tag britek is azzal fenyegetőznek, hogy a nagyszámú problémás bevándorló miatt korlátozzák egyes EU-tagállamok polgárainak beutazását. És ne legyenek kétségeink: ha a gazdasági válság továbbra sem csitul, Bukarest pedig továbbra is csak a cigányprobléma „exportjára” lesz képes, előbb-utóbb nem csupán a londoni illetékesekfejében fordulnak meg hasonló ötletek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok