Felháborító és döbbenetes, hogy Franciaországban múlt héten helybéliek egy csoportja félholtra vert egy romániai roma fiatalt, akit azzal gyanúsítottak, hogy köze lehetett egy rabláshoz.
2014. június 19., 20:592014. június 19., 20:59
Az ilyen esetekben nincs helye az önbíráskodásnak, még akkor sem, ha a fõleg Romániából és Bulgáriából érkezõ, illegális táborokban meghúzódó roma bevándorlók gyakran valóban megkeserítik a polgárok életét. A tettesek kilétének felderítése és a büntetés kiszabása az illetékes hatóságok feladata, amelyektõl ugyanakkor elvárható, hogy etnikumtól, szociális helyzettõl és állampolgárságtól függetlenül mindenkivel szemben szigorúan alkalmazzák a törvény elõírásait.
A romániai roma fiút meglincselõ franciák eljárása tehát felháborító. De ugyanilyen felháborító a román kormány reakciója is. A mindenkori román kormányok már évek óta úgy tesznek, mintha semmi közük nem lenne ahhoz, hogy romániai romák százezrei kerekedtek fel, hogy az EU nyugati, gazdagabb tagállamaiban próbáljanak valamilyen megélhetés után nézni, amely sajnos nem ritkán a bûnözésben merül ki.Victor Ponta miniszterelnök és Titus Corlãþean külügyminiszter most olyan hangnemben vonta felelõsségre a fr
ancia hatóságokat, mondván: a romák elleni erõszakért a francia politikusok idegengyûlölõ retorikája a felelõs, mintha Bukarestnek semmilyen felelõssége nem lenne a romák elvándorlásában. Bukarest stratégiája a romakérdés megoldására a jelek szerint továbbra is az, hogy egyszerûen „exportálja” azt: a román kormány tagjai kezüket dörzsölve nézik, amint az ország polgárainak jelentõs, komoly szociális problémát jelentõ része egyszerûen elvándorol. Addig sem nekik kell különbözõ integrációs programokat kidolgozniuk, illetve pénzt költeniük a gyakorlatba ültetésükre. Aztán amikor valamilyen atrocitás történik, lehet szemforgatva a franciák, britek vagy olaszok intoleranciáját ostorozni.
Persze a romák integrációjának kérdése az egész EU-t érintõ ügy. Amíg azonban Bukarest ezt ürügyül használva más országokon kéri számon azt, amit neki kellene megtennie, addig sok minden nem változik. Legfeljebb még több, önbíráskodásról szóló hír érkezik. És lehet tovább sápítozni, milyen intoleránsak ezek a nyugatiak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!