Az államelnökéhez hasonló jóslatot sokszor lehetett hallani a témában román politikus szájából az elmúlt két évtizedben, amelynek során az önrendelkezési törekvés kérdése nagyjából abban ki is merült, hogy a magyar közösség különböző kezdeményezések – törvénytervezetek, népszavazások – útján kérte, Bukarest pedig elutasította azt.
(Kirívó eset volt az autonómiastatútum minapi felsőházi szavazásra bocsátása, amikor az RMDSZ szenátorainak egy része arra sem vette a fáradságot, hogy megnyomja a szavazógombot. De majd erről a választópolgárok előtt kell számot adniuk decemberben.)
Időnként az RMDSZ részéről kapunk „magyarázatot” arra, hogy éppen miért nem aktuális a Székelyföld területi autonómiájának feszegetése, ez a stratégia azonban jobbára abba az apró lépések politikájába illik, amelynek lényege: nem szabad ilyesmivel hergelni a román kormánypartnereket, elég csak kampányban előhozakodni a témával. Holott a többségében magyarok lakta régió önrendelkezési törekvéseire a közelmúltban, sőt napjainkban is számos precedens létezik szerte Európában.
Még ha az egykori szerb tartomány státusa nem is mindenben analóg a Székelyföld számára megálmodottal, elég, ha visszagondolunk Koszovó függetlenségének 2008-ban történt kikiáltására. Lám, Skócia is határozott lépéseket tett az önállósodás útján, miután a skót és a brit kormányfő tegnap aláírta azt a megállapodást, amely az angol–walesi unió jövőjéről (értsd: Edinburgh függetlenné válásáról) 2014-re kiírt népszavazás szabályait rögzíti.
És ne felejtsük ki a sorból Baszkföldet vagy Katalóniát sem, amelynek lakói szerint önálló, független állam polgáraiként jobban menne a soruk, sőt a barcelonai kormány hamarosan referendumot készül kiírni az elszakadásról. Ezeket a törekvéseket az adott államok vezetői persze csírájában igyekeztek elfojtani, igyekezetük azonban rendre kudarcot vallott. Egyáltalán nem lehetetlen tehát, hogy a koszovói, skót, katalán és baszk példák tájainkon is precedensértékűvé váljanak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok