2012. november 13., 10:312012. november 13., 10:31
Maximális hangerővel és erőszakossággal próbálják belénk sulykolni, hogy nagypofájú, önimádó klubvezérek öncélú vitája egy fordítva megítélt taccsdobás miatt eldöntheti a bajnokságot, hogy a labdába két hét alatt két egyenest rúgó futballistát máris vinné a Barcelona, vagy hogy melyik ifjú focititán, melyik lokálban és hány nőcskével töltötte az éjszakát.
A sportcsatornák mára már olyan mértékben elszaporodtak Romániában, hogy nincs a földkerekségen annyi közvetítési jog, amennyivel minden adóra jutna elég mérkőzés. De nincs is erre szükségük, hiszen a nézettséget a vásári ripacskodás hozza. A „beszélgetős” műsorok, amelyekben bárki mondhat bármit, ahol névtelenül is lehet bundavádakkal vagy a játékvezetők megvásárlásával büntetlenül dobálózni.
Ezt a fajta zsurnalizmust jelenti most fel román és külföldi fórumok előtt a Kolozsvári CFR vezetése. Úgy tűnik, hogy Pászkány Árpádék megunták a mocskolódást, a folyamatos rágalmazást. Igaz, amikor a csapat kapitányát egy Bajnokok Ligája-meccs eladásával vádolják, a hallgatás beismerést jelentene.
A teljes körű támadás, a román hatóságoktól kezdve, az UEFA-n keresztül egészen a „szenzációs felfedezést közzétevő csatorna brit és amerikai tulajdonosai elleni jogi lépésekig talán ráébreszt néhány szerkesztőt, hogy a sajtó- és szólásszabadság nem egyenlő a rágalmazással. Mert egy multinacionális médiacég tulajdonosai lehet, hogy nem tudják, miről is esik szó egy bukaresti tematikus csatornájuknál, de ha az ott elhangzottakért valaki nagy összegű kártérítést követel tőlük, talán a körmükre néznek a túlbuzgó alkalmazottaiknak. Hiszen egy látványos és főleg költséges médiaper aligha áll az érdekükben.
Pedig talán nem ártana, ha egyszer végre valaki a gatyát is leperelné a magukat sporttévének álcázó bulvárcsatornákról. A szájkarate ugyanis nem sport.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.