2009. december 28., 09:482009. december 28., 09:48
elenéseiket megcáfolni lehetetlen, és nem is érdemes vele próbálkozni. Annyit lehet esetleg kérdezni tőlük meleg nyárestéken: csíp-e a szúnyog néném. Csíp biza a, fene a pofáját! sivít a válasz a romantikus naplementében. Arra a világért sem gondolnának, hogy a kispadról egyenes út vezet be a házba. Ott azonban sokkal kisebb publicitást kap a frissen kitalált történetük. Őket hallgatva - és ebből nem következik egyenesen, hogy én is a Konty FM-nek tudósítok - nem hiszem el a néprajztudorok azon fámáit, miszerint ma már nem születnek népmesék. Igenis mindennap új mese keletkezik Potyokparton, és minden száj, amelyről tovaszáll egy másikra, hozzáteszi a saját ízlésvilágát. Nincs két egyforma történet, ám közös bennük, hogy mindegyiknek szenvedő az alanya. Persze könnyű annak kritizálni, védekezhetnének, akinek nem kis nyugdíjból kell megélnie, és még ki is mozdulhat a falu szűk mocsarából \"szórakozni\". Mellesleg a Potyok menti fapadok sem mindennapiak, enyvvel kente be őket a jószerencse, mert vonzzák az öregasszonyokat, akik minden este oda is ragadnak hozzájuk rendesen. Még télvíz idején is, mikor a kutya lába az utcakőhöz fagy, látni kontyos jeladókat a kapualjakban. Köszönni minden egyes találkozáskor kell nekik, különben mindenki megtudja, milyen modortalan a városi iskolákban szocializálódott fiatalság, akit az ég mentsen attól, hogy a szájukra vegyék. A Potyok egyébként az összetéveszthetőségig hasonlít a magyar irodalomban komoly karriert befutott Érhez, csak rövidebb és pocsolyásabb. A Potyoktól nem lehet eljutni a szent, nagy Óceánig, csak a faluvégi halastóig. Az sem rossz hely, hiszen annak a zavarosában halászik a környék apraja-nagyja. Ha egyszer a Potyok mellé is születik egy géniusz, biztosan felértékelődik majd az árok, ám addig csakis a híres helyi fakanálforgatók szóbeszédében él. Ez a fórum viszont sokkal több ideig fog fennmaradni, mint a világ valamennyi digitális adathordozója, pedig eddig a pillanatig egyetlen alkalommal sem említették még nyomtatásban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok