Beváltotta fenyegetését Cãlin Popescu-Tãriceanu, és megkezdte az aláírásgyûjtést egykori szövetségese, majd ellenlábasa, Traian Bãsescu államfõ hivatalából való felfüggesztése érdekében.
2014. szeptember 08., 21:002014. szeptember 08., 21:00
A lépés mögött ott lehet a bosszúvágy is – hiszen 2004 és 2008 között Bãsescu mindent megtett, hogy az akkor Tãriceanu által vezetett Nemzeti Liberális Párt beolvadjon az akkor még az államfõhöz közel álló Demokrata-Liberális Pártba –, ugyanakkor sokkal valószínûbb, hogy a PNL-lel szakító és politikai karrierje megmentésének esélyét a kormányzó Szociáldemokrata Párttal való egyre szorosabb együttmûködésben látó exkormányfõ kampánymegfontolásból kezdeményezi ismét a felfüggesztési eljárást.
Õ maga is indul az államfõi tisztségért, amivel már eleve szövetségese, a PSD-s jelölt, Victor Ponta kormányfõ esélyeit javítja, hiszen a gyõzelemre nincs esélye, viszont rontja a jobbközép sanszait. A felfüggesztési eljárás pedig még inkább kapóra jöhet a kormánynak, hiszen ha a kampány során az lesz a fõ téma, nem pedig a kormány tehetetlensége és ötlettelensége a gazdasági és társadalmi helyzet helyreállításában, máris jobban járnak.
Emellett ott van az a gyakorlati ok is, hogy ha felfüggesztik tisztségébõl, az államfõ nem tudja alkotmánybíróságon megtámadni a munkáltatók által fizetendõ tb 5 százalékos csökkentését, ami a kormány kampányának része – csak éppen a költségvetési fedezet nincs meg rá.
Emellett a felfüggesztés ügye kommunikációs trükk is, ami akkor is hasznot hajthat, ha nem gyûlik össze a szükséges mennyiségû aláírás a parlamentben. Pontáék kommunikációja ugyanis egyéb, érdemi mondanivaló híján jelenleg abban merül ki, hogy aki nincs velük, az Bãsescu szekértolója. Ha a jobbközép ellenzéki pártok nem támogatják a felfüggesztést, akkor jöhet az a szöveg, hogy lám, beigazolódott: hiába tagadják, mégiscsak Bãsescu emberei.
A felfüggesztés ötlete tehát nem más, mint politikai pótcselekvés, ami egyetlen célt szolgál: hogy a kormányoldalnak ne kelljen érdemi programmal elõállnia, hanem mondanivalója Bãsescu démonizálásában és a csatlósainak kikiáltott jobbközép jelöltek elleni uszításban merülhessen ki.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!