Akárcsak a három évvel ezelőtti kormányváltás után a budapesti, most a román kormány is alkotmánymódosítást kezdeményezett.
2013. május 10., 11:292013. május 10., 11:29
2013. május 23., 11:482013. május 23., 11:48
A két folyamat ugyanakkor jobban nem is különbözhetne egymástól. Miközben ugyanis Magyarországot még ma is szégyenpadra akarja ültetni az Európai Parlament baloldala, amiért nekik nem tetsző elemek is bekerültek az alaptörvénybe – amelyet, szó, ami szó, talán a kelleténél többször módosítottak utólag –, és nem kérték ki minden egyes módosítás előtt a „nyugati szakértők” véleményét, addig Victor Ponta román kormányfő a bukaresti diplomáciai hagyományokat folytatva már túlzásba is viszi a külső elvárásoknak való megfelelési kényszert. A héten már egyenesen úgy nyilatkozott: kötelező érvényűnek fogja tekinteni az Európai Tanács alkotmányjogi szaktestülete, a Velencei Bizottság ajánlásait, ami azért egy magát alkotmányosan is szuverén országként meghatározó állam kormányfőjétől furcsa.
Hogy Ponta ezzel a kijelentéssel jócskán túltolta a biciklit, azt koalíciós partnere, a liberális párt illetékesének méltatlankodása is jelzi, aki szerint a testület véleményét előre szentírásnak tekinteni mégiscsak túlzás. Persze Ponta igyekezete annak fényében érthető, hogy a jogállami intézmények elleni tavalyi támadássorozat után Brüsszel még mindig gyanakodva figyeli. Ezért olybá tűnik, akár arra is hajlandó lenne, hogy az uniós illetékesek megpuhítása érdekében minden reggel személyesen szolgálja fel Barroso bizottsági elnök kávéját.
Problémás Ponta tulajdonjoggal kapcsolatos álláspontja is – még a bűnözők megfegyelmezése és az állami infrastrukturális beruházások fontossága sem indokolhatja a korlátozását. Kérdéses a kisebbségek jogainak „rugalmas és korrekt” szavatolása is – az erre vonatkozó ígéret hangzatos, de egyelőre igencsak üresnek hangzik.
Mindemellett most úgy tűnik, hogy Ponta ügyesen taktikázik, és az uniós illetékesek, illetve a Velencei Bizottság tagjai előtti hajbókolás nemzetközi szempontból konfliktusmentesebb alkotmányozási folyamatot vetít előre, mint a magyarországi. Azért kíváncsiak vagyunk, lesz-e olyan nemzetközi fórum, amely számon kéri Bukaresten a nemzeti kisebbségi jogok konkrét alkotmányos szavatolását.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!