VEZÉRCIKK – Minden bizonnyal jó helyen tapogatózott Vasile Blaga, az ellenzéki PDL elnöke, amikor arra célzott: Victor Ponta miniszterelnök azért követeli Traian Băsescu államfő lemondását a testvérét érintő korrupciós botrány miatt, mert arra számít, hogy az előrehozott elnökválasztást nagyobb esélye lenne megnyerni.
2014. június 23., 19:592014. június 23., 19:59
Az államfőválasztás eredetileg kitűzött, novemberi időpontjáig ugyanis megszilárdul a jobbközép pártok közötti együttműködés, sőt közös jelöltjük is ismert lesz már, aki ősszel nagyobb eséllyel szállna harcba a szociáldemokraták jelöltje ellen, mint most.
Bár nem vagyunk Traian Băsescu feltétlen hívei, főleg amióta a magyarellenes uszításban véli fölfedezni saját maga és új pártja politikai túlélésének zálogát, meg kell állapítanunk: a botrány mögül nagyon kilóg a lóláb. A példa nélküli eset időzítése és tálalása nem tűnik különösebben spontánnak, az egész valahogy nagyon azt sugallja, hogy előre kitervelt akcióról van szó, amelynek célja az államfő, valamint – a korrupcióellenes ügyészség és a legfelsőbb bíróság vezetőjének az ügybe való belerángatására tett kísérlet révén – a korrupcióellenes harc ellehetetlenítése.
A Mircea Băsescut leleplező hangfelvételt a kormányoldal házi csatornája, az Antena 3 hozta nyilvánosságra, Ponta pedig gyanúsan gyorsan dobta be a köztudatba az államfő lemondásának szükségességét. Az ugyan egyértelműnek látszik, hogy Mircea Băsescu alaposan gyanúsítható azzal, hogy befolyással próbált üzérkedni, amikor eurószázezrek fejében közbenjárást ígért egy ítéletre váró maffiavezér ügyében, ám az államfő érintettségére még semmilyen bizonyíték sincs. Amíg pedig nincs bizonyíték, addig nincs amiért lemondania, hiszen nem felelős rokonai tetteiért.
Ponta érvelése pedig, miszerint Băsescu lemondása azért szükséges, mert ez biztosítaná az igazságszolgáltatás zavartalan és politikai befolyástól mentes működését, enyhén szólva nevetséges. Már csak azért is, mert az utóbbi időben nem az államfő, hanem – Ponta párttársainak hathatós közreműködésével – a kormányoldal uralta parlament akadályozta az igazságszolgáltatás munkáját, amikor több, korrupcióval gyanúsított honatya esetében sem hagyta jóvá az ügyészségi vizsgálatot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!