Ponta „segítsége”

A kormányfő ugyanis a fejébe vette, hogy rugalmasabbá teszi a tulajdonjog sérthetetlenségét kimondó, alkotmányos cikkelyt, annak érdekében, hogy elkobozhatóvá váljon a sorozatos közlekedési kihágásokat elkövető gépkocsi-tulajdonosok járműve, illetve hogy könnyebbé váljanak a kisajátítások a stratégiai jellegű infrastrukturális beruházások esetében.

Az ominózus cikkelyt azonban ugyanaz a hírhedt 152-es cikkely védi, amely elvileg azt is kimondja, hogy az első cikkely sérthetetlen. Ponta viszont kijelentette: ez nem probléma, előbb módosítani kell a 152-es cikkelyt, utána pedig már nyugodtan hozzá lehet nyúlni a magántulajdonról szóló paragrafushoz.

Persze a magántulajdon sérthetetlensége olyan alaptétel, amelyet semmi sem írhat felül, ugyanakkor valóban nem példa nélküli a világ demokratikus részén sem, hogy a viszszaeső, súlyos kihágásokat elkövető autósok járművét elkobozzák, és a kisajátítást is mindenhol gyakorolják. Ha a tulajdonjog ezeken túlmenően megfelelő módon körülbástyázható, és a lehető legnagyobb mértékben kizárják a tulajdon sérelmére elkövetett hatósági visszaélések eshetőségét, akkor érdemes elgondolkodni a javaslaton. Már csak azért is, mert ha Pontának sikerül keresztülvernie az ódzkodó liberálisokon az ötletet, akkor az megnyithatja az utat a magyar követelések előtt. Mert ha egyszer már módosították a 152-es cikkelyt, és ennek nyomán egy olyan paragrafust is, amelynek módosítását ez tiltotta, akkor semmilyen jogi érvvel, csűrés-csavarással nem indokolható, hogy miért ne lehetne ezt még egyszer megtenni.

Hiába mondja Ponta, hogy a kisebbségi jogokat más módon kívánják szavatolni, az első cikkelyt pedig, amely kizárja az államalkotó tényezők közül a nemzeti kisebbségeket, viszont nem kell bolygatni. Ha egyszer módosítottak egy „módosíthatatlan\" cikkelyt, akkor a többi is megváltoztatható. Ha pedig a román kormány ezt nem így gondolja, akkor nyilvánvaló, kettős mércét alkalmaz a nemzeti kisebbségekkel szemben.