JEGYZET – Egyenes gerincük tengelyként is jól működik: hol erre, hol arra könynyen és gyorsan segít forgolódni. Attól függ, merről fúj az érdekeiket szárnyaira vevő szél.
2015. június 30., 19:432015. június 30., 19:43
Jaj, bocsánat, nem az ő saját érdekeikről van szó, hanem a NEMZETÉRŐL. Amikor kiejtik a szót, csak úgy árad a csupa nagybetű. Megirigyelnék bizony a legnagyobb patriótáknak tartott 19. századi hazafiak is ezt az erőt, ezt a tartást. Őket aztán nem lehet megvesztegetni, megdumálni, kizökkenteni a folytonos forgásból. És véletlenül mindig úgy fordulnak, hogy kormányerők legyenek. Ilyen furcsa természetű ez a nemzeti érdek, nem tud meglenni kormány nélkül.
Ráadásul ezek a fenti mondatok, ha netán gunyorosnak, epésnek vagy valami hasonlónak is tűnhetnének, szó sincs ilyesmiről: annak a pártnak az alapító vezére mondta el a tudatlan népségnek, melynek jelszava éppen az említett nemzeti érdek. (Bocsánat, hogy már nem írom nagybetűkkel, de úgy érzem, a jóból is megárt a sok.)
Komoly arccal, szemöldökét ráncolva mondta mindezt, úgy, ahogy egy marcona hadfihoz illik. Merthogy a jelenleg épp megbízott miniszterelnökként működő politikus egyben katona is. Méghozzá nem akármilyen: a legmagasabb rangú. Valószínűleg az én hozzá nem értésem az oka, de a katonai ranglétrán való ennyire gyors felfutás számomra kissé furcsa: a ’89 decemberében hirtelen megnyílt és az ígéretes új időkbe vezető kapun állítólag kapitányként belépett illető röpke negyedszázadnyi békeidőben (!!!), politikusként, nem harci cselekmények közepette tábornoki rangig vitte. Abból is – talán – a legtöbb csillaggal rendelkező főtisztté lett.
Azért-e, hogy ne kelljen más parancsot meghallgatnia, csakis, amit a nemzeti érdek suttog a fülébe?! Nem tudom, már mondtam, katonai ügyekben különösen járatlan vagyok. De azt észrevettem, hogy épp mostanában egy kicsit megszeplősödött ez a fránya nemzeti érdek. Már nem olyan hótiszta, nem olyan makulátlan. Szóban még mondogatja a szűzi hűséget, de már lélekben felkészült a csalásra.
Vagy lehet, épp ez a nemzeti érdek, ez az incselkedő játszadozás a felkent miniszterelnökkel, aki most éli újabb szökését, ezúttal nem a cimborájával dubajozva, nejével amerikázva, hanem a térdével törököt fogva?! Ami botlásnak már semmiképp, bukásnak viszont bőven megfelel majd.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!