2012. január 12., 08:012012. január 12., 08:01
Ennek ellenére mára már a blokklakó erdmagyar politikus szinte ismeretlen fogalom, zömük ugyanis igyekszik felzárkózni a villalakó, szarvasgombaevő nyugati politikusokhoz, ez ugyan nem könynyű, de igen sokan meg tudják csinálni.
Egy brit tudóscsoport nemrég közölt tanulmánya szerint ezt hívják villalakóbluesnak: ez a gyermekágyi betegséghez, a babyblueshoz hasonló pszichés tünetegyüttes, melynek során a beteg, ha bekerül a villába, önerőből soha nem tud kikerülni onnan. Így az erdélyi magyar politikust, szegényt, nap mint nap hátrányos megkülönböztetés éri, hiszen az ő való világa oly mértékben tér el más erdélyi magyarok való világától (magyar lélekgyógyászok szerint ez az Alekosz-szindróma), hogy képtelen érdemi kommunikációra velük.
Az említett – brit – tudóscsoport szerint a saját környezetébe való beszűkülés és a különböző megfelelési kényszerek miatt kóros pótcselekvések sorozatára kényszerül politikusunk. Ilyenek a parttalan, a honi hétköznapoktól távol álló politikai beszédek, megannyi emléktábla leleplezése, szobrok felavatása stb. Azt is kimutatták, hogy múltjuk és jelenük, hátterük és kirakaténük összeegyeztethetetlensége erős frusztrációt kelt bennük, melyet állandó önfényezéssel kell kompenzálniuk. Minden, ami valamelyest koptatná e külső csillogást, erős tiltakozó reakciót vált ki az erdmagyar politikusból, ilyenkor ő az egység fontosságáról beszél.
Az egységbontás szóra egyébként egyes erdélyi nyelvészek szerint ma már a konzervnyitás szó is használható szinonímaként. Az egység konzerválódása, mumifikálódása komoly veszélyt jelent, használatkor ugyanis az egység darabokra törik, néha elporlad. Ennek megakadályozására – politikai felkérésre – létrejön rövidesen a Szimplagondol-vakkcina, ezt erdélyi magyar csecsemők kötelező védőoltásként kapják meg, és felnőve mindig azt gondolják majd, amit kell az egység megmaradása érdekében.
Egy föld alatti orvoscsoport egyébként az erdmagyar politikus megmentésén fáradozik: információink szerint a TransHungaroSzimplicilin tudatmódosító pezsgőtabletta minden politikusban kiválóan oldódik, és hatására a villalakók a Vissza a blokknegyedbe! mozgalomba szerveződhetnek. Sajnos, a szer megjelenésére még várnunk kell: a romániai magyar kutatók a politikum támogatása híján évente csak két napra tudják fedezni a felfedezés költségeit.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.