2011. szeptember 28., 09:582011. szeptember 28., 09:58
Az ügynökség törvénycikkelyekre hivatkozva állítja: érdekkonfliktusnak számít a családtagok alkalmazása; az érintettek némelyike azzal fenyegetőzik, hitelrontási pert indít az ANI ellen. A konfliktus jogi vonatkozásai minden bizonnyal a bíróságon tisztázódnak majd. Morális következtetéseket azonban a választók is levonhatnak. Erkölcsi megfontolások alapján ők jutalmazhatják vagy büntethetik választottaikat, ők fogadhatják el, vagy utasíthatják el azt is, ha egy politikus a korábbi titkárnőjére cseréli le a feleségét, és azt is, ha a feleségére cseréli le a korábbi titkárnőjét. Az azonban a támadásból és a védekezésből egyaránt kiolvasható, hogy árnyalt a kép az irodavezetők kérdésében. Nem lehet ugyanis erkölcsi megfontolás alapján egy kalap alá venni egy képviselő irodavezetőjét a polgármester titkárnőjével. A képviselőnek ugyanis nem közigazgatási, hanem politikai szerepet oszt az alkotmány.
A politikai szerepben pedig a bizalmi tényező legalább olyan fontos, mint a felkészültség. Az érintettek, valószínű, a családon belüli bizalmat próbálták ilyen módon beemelni a politikába. Úgy gondolhatták, a képviselet akarva-akaratlan családi vállalkozás. A hitvestárs vagy a gyermek így is, úgy is a politikussal együtt szenvedi el a bukaresti ingázást, a választások megpróbáltatásait, hát nem baj az, ha az egymásrautaltságot az anyakönyv mellett a munkakönyv is igazolja. A megfontolást a közpénzek felhasználásának az erkölcse írja felül. Az érintett családok ugyanis a közpénzből vontak többet a családi kaszszába, mint amennyi normális körülmények között járt volna. A bukaresti hagyományokat átvéve a politikát az államból való megélés eszközének tekintették. Ez pedig nem elfogadható.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.