2012. június 13., 09:422012. június 13., 09:42
S bár ódzkodom a hegyi beszédektől, mert gyakran visszacsapnak, mint a csipkebokorvessző, most mégis elmondom, hogy legyen tanulság a mindenkori korteskedők számára: így is lehet. És szemérmetlenül dicsekvő lokálpatriótaként mutogatom bezzeg-Háromszéket, ahol a kampány után is tudunk egymás szemébe nézni, senki nem kapott több nap alatt gyógyuló sebeket.
Nem volt ez mindig így, de most valahogy sikerült. Kiderült, hogy nem kell feltétlenül pocskondiázni, gyűlölködni, befeketíteni, rágalmazni, riogatni, ócsárolni, erőt fitogtatni, lejáratni, ujjal mutogatni, szemrehányni, felemlegetni, sárba tiporni. Mert a választópolgár gyakran megtévesztően viselkedik, de mégsem hülye. Lehet, hogy ártatlanul megkérdezi, ugye a jelöltek közül a második helyezettből lesz az alpolgármester, és nem egészen érti, miként működik a rendszer, de általában biztos kézzel üti a pecsétet. És nem befolyásolja választását, ha azt olvassa a klandesztin szórólapon, hogy az egyik jelölt már tíz éve nem alszik egy hálószobában a feleségével és az ifjú tanítónőnek csapja a szelet.
Az ilyen sztorik annyira balladaiak, hogy valójában nem ütnek övön alul, az ilyen hálószobai pletykák kampánytól függetlenül is felröppennek egy magára valamit is adó faluban, ám azt már a ház előtti padon fecserésző nénik is megmosolyogják, hogy ha a jelöltek ezen lovagolva próbálják kiütni a versenytársat a nyeregből. Bár voltak: tépik le a plakátjainkat, kizártak a kultúrházból, folyton szembesítenek, ízléstelen, megbotránkoztató, dorongoló az ellenfél kampánya típusú sirámok, mégis viszonylag visszafogott, már-már elegáns (soha nem gondoltam, hogy valaha ezt mondom) volt az egy hónapos vircsaft.
Most már ebben a szellemben kellene folytatni, és bölcsen, önmegtartóztatóan kezelni győzelmet-vereséget: ne egymásra mutogatva az elveszett szavazatokért, mandátumokért, az otthon maradt kiábrándultakért. Mert úgy tűnik, a sárdobálás és az erőfitogtatás viszi, a munka és a párbeszéd pedig hozza a szavazatokat. Mi pedig figyelünk, és néhány hónap múlva újra ítélkezünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok