2012. augusztus 10., 10:392012. augusztus 10., 10:39
A magyar olimpikonok londoni szereplésének akár csak két napja is kiválóan képes érzékeltetni, mennyire része a sportnak a siker és a dráma is: miután a szerdai nap úgy indult, hogy a kenus Vajda Attila nem tudta megvédeni címét, a kajakosok két aranyat is összelapátoltak, a férfi kézilabda-válogatott minden idők egyik legizgalmasabb mérkőzésén győzte le Izlandot, hogy aztán este ismét óriási hideg zuhany következzék egy egész nemzet számára a vízilabda-válogatott kudarca miatt – majd csütörtökön Risztov Éva egy világnak mutasson példát kitartásból.
A magyar csapat londoni szereplése ugyanis nemzeti ügy – bárhogy is próbálják ezt a főállású fanyalgók cáfolni –, ugyanúgy, ahogy mindegyik részt vevő ország polgárai presztízskérdésnek tekintik a szereplést, elvégre nem mindegy, milyen hírüket viszik a világban a színeiket képviselő sportolók. Nos, nekünk magyaroknak most a legkevésbé sincs miért szégyenkeznünk. A négy évvel ezelőtti pekingi „gyalázatot” – amikor csak három aranyérmet szereztünk – már az olimpia félidejében, vasárnap sikerült lemosni. Nem mintha kizárólag az aranyérem lenne a mérce: ugyanolyan megbecsülés illeti a kevésbé csillogó medálok birtokosait, sőt a nem dobogós helyen végzőket is.
A most betliző férfi vízilabda-válogatott történetében véget ért egy szakasz, de a zsinórban elnyert három olimpiai bajnoki címet akkor sem veheti el senki – és ne feledjük, hogy a labdarúgásban sem mindig a legjobbnak tartott brazilok nyernek vb-t. A most győztes, dobogós vagy pontszerző sportolókkal együtt ők is példaképek, akiknek – Gyurta Dánielt idézve – közel tizenöt millió magyar szurkol. És ha már itt tartunk: mi, anyaországon kívüliek immár nem csupán „a pálya széléről” szurkolhatunk, és lehetünk részesei a magyar sportsikereknek. Elvileg ahhoz is adott a lehetőség, hogy példájuk nyomán – határokra való tekintet nélkül –, ha nem is tizenöt, de legalább tizenhárom milliós merítésből kerüljenek ki a jövő magyar olimpiai bajnokai.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok