Akkor kezdõdött, amikor a szakmai felkészültség helyett az úgynevezett káderlapnak lett elõnye, annak, hogy ki mennyire „egészségesen népi származású”.
2014. szeptember 16., 20:142014. szeptember 16., 20:14
Így lehettek majdnem analfabétákból minisztériumok elsõ emberei, hisz úgysem volt miért érteni az illetõ szakterületet, amikor mindennel kapcsolatban a központból érkeztek az utasítások. Ráadásul mûködtetési elv volt a kádercserének nevezett összekütyülése az embereknek, ide-oda helyezgetése, nehogy valahol megragadjon, gyökeret eresszen, s aztán ki tudja milyen klikket gyûjthessen maga köré.
A 90 után helyzetbe került régi arcok „megnyugtattak” arról, hogy egyelõre nincs lehetõség jobbra, de sebaj, kivárjuk, utóvégre van idõnk. 96-ban aztán megcsillant a remény: na most! Bizakodni kezdtünk a szakértelem gyõzelmében, annál is inkább, mivel az akkori új kormány nagy garral beharangozta az eddig talonban tartott tizenötezer szakemberének hamarosan bekövetkezõ diadalmenetét. Igen ám, de nemcsak diadalmenetre nem indult a szakértõk tömege, de egy-két igazán komoly profi sem akart elõbukkanni az említett tartalékból. Nekünk pedig a meglódult inflációban kezdett elmenni a kedvünk a nagy bizakodástól.
És mint a szép mesékben szokott, telt-múlt az idõ, kormányok jöttek, kormányok mentek, araszolgattunk mi is az euroatlanti világ felé, várva vártuk elõbb a NATO-t, majd az EU-tagságot, egyszóval az édent. És egyszer csak kapun belül találtuk magunkat: ott kuporogtunk elõbb a katonai majd az uniós paradicsom egy-egy bokrának tövében. Hangunkat nem nagyon lehetett hallani, örültünk egy-egy odalökött koncnak, örültünk, hogy fiatalemberek mehetnek távoli vidékek „védelmére”, s ha szükséges bele is halnak a békeharcba, örültünk, ha észre sem vettek, mert akkor legalább…
Ennek az áldatlan állapotnak az okát nem tudom, mennyire keresték az illetékesek. S ha netán keresték és meg is találták (volna), mennyire gondoltak a változtatásra. Például egy olyan egyszerû dologra, mint a szakértelem. Nem pártkáderekre, egyik vagy másik nagyfejû rokonára, kliensére, talpnyalójára bízni szakterületi döntéseket, akik ugyanúgy értenek hozzá, mint bizonyos székekben ülõ, évtizedekkel ezelõtti elõdeik. Vagyis sehogy.
De ott vannak, telve önmagukkal és azzal a hittel, hogy a bársonyból készült karosszék pótolhatja a szakértelmet. Pedig nem a pluszt árulja el, hanem csak az óriási mínuszt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!