2011. szeptember 08., 09:292011. szeptember 08., 09:29
Gondolom, segítek neki egy kicsit, ne kelljen ilyen kis figyelmetlenségért pontot levonni, mutatok a névre, és azt kérdezem bátorítóan: – Ő ki? A diák hallgat, erősen gondolkodik. Nem mer megszólalni, gondolom. Biztos nem fogalmaztam érthetően, gondolom.
Aztán megpróbálok nyomatékosítani: – Ki ő, ez a magyar politikus? – ÖÖÖ… – mondja, és a kezeit tördeli. – Ó, most nem a funkcióját kérdezem! – szólok diadalmasan, pedagógiai érzékem nagyszerűségének tudatában. – Azt kérem, hogy magyarul írjuk le a nevét (román hírekből kellett egy magyart megalkotni) – teszem hozzá lezserül, nagyvonalúan. A diák olyan furcsán néz rám. Visszakérdezek: – Menni fog? – Hát... nem – pironkodik. Azt hiszem, írnom kell egy szamárvezetőt minden eshetőségre, ilyenek lehetnének benne: Peter Eckstein-Kovacs = Eckstein-Kovács Péter, politikus; Belo = Markó = Markó Béla, politikus, költő és így tovább.
Hasonló jó szándék vezérelhette azt a (valószínűleg) távol-keleti pedagógus-cipőkészítőt is, akinek munkásságát a minap vásárolt cipővel kezembe került használati utasítás fémjelzi. Idézek: „Tavaszi-ószi lábbelik = olyan lábbelik, amelyek a téli idójárási feltételek kivételével, főként a tavaszi és az ószi időszakban rendszeres, lartós viseletre alkalmasak.” (Biztos vagyok benne, hogy a cipészmester helyesen írta, de néha a kínai szaknyelvet szinte olyan bonyolult magyarra átültetni, láttuk többször is, mint a románt.) Aztán: „Nyári lábbelik = olyan lábbelik, amelyek a nyári időszakban rendszeres és tartós viselésre alkalmasak.” Ennél a mondatnál valószínűleg körülnézett az osztályteremben, s minthogy sütött a tanoncokról az érdeklődés, folytatta: „További lábbeli típusok. Alkalmi lábbelik = olyan lábbelik, melyek viselete alkalmanként, rövid időre korlátozódik. Papucsok, házi cipők = olyan lábbelik, amelyek kizárólag otthoni (lakás) viseletre alkalmasak.”
A mester, miután leszögezte, hogy az otthon a lakásban van, és így elejét vette minden, a Népköztársaság elvárásain túlmutató tévelygésnek, feltehetően kérdezett egy merészet: – Na, és ki tudja, hogy mi a strandpapucs? Valószínűleg (ő bezzeg) választ is kapott, mert a strandpapucs leírása hiányzik az ismertetőből.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.