2011. július 07., 09:412011. július 07., 09:41
Ritkaságnak számít ugyanis manapság, hogy egy olyan embert állítanak reflektorfénybe, aki valódi értékeket képvisel, úgymint bátorság, hűség, az elvek melletti mindenáron való kitartás. Bár az egyháznak nem állt módjában olyan médiakampányt csinálni a mártír püspök vasárnapi boldoggá avatásának, hogy több ember gyűljön össze a ceremóniára, mint amennyien egy Shakira-koncerten részt vettek volna, mégis nagyon sok emberrel sikerült megismertetniük Scheffler Jánost, illetve azt, amit ő képviselt. (Az, hogy „csak” 10 ezren jelentek meg, elsősorban annak tudható be, hogy az emberek inkább vevők az olcsó szenzációra, mint arra, hogy valaki példáján elgondolkodva esetleg számot vessenek magukkal.)
A közfigyelem felkeltésében nyilván nagyon nehéz versenybe szállni azokkal a celebekkel, akik számára – a közízlés ismeretében – menedzserek és szociológusok hada sok-sok pénzből alakít ki egy-egy imázst. Egy imázst, ami olyannyira súlytalan vagy annyira hamis, hogy még az érintettek sem háborodnak fel azon, ha időnként a bulvársajtó leleplező cikkekkel támadja őket, sokszor a magánéletük titkait teregetve ki. Elvégre a médiában jelen kell lenni mindenáron, ez hozza a pénzt, náluk pedig kivétel nélkül minden eladó. A magam részéről viszolyogtam, amikor megtudtam, hogy az EDDA frontembere, Pataki Attila, aki a „munkástestvérek” életéről, gondjairól énekelt (amíg át nem váltott mulatósra) zálogházakat tart fenn.
Nem kevésbé visszataszító a másik médiasztár, Stohl András esete, aki tévésorozatban egy kötelességtudó, ízig-vérig becsületes rendőrtisztet alakított, most pedig – miután részegen és bedrogozva balesetet okozott, majd megpróbált kereket oldani – mindent elkövet annak érdekében, hogy a bíróság ne szabja ki rá a törvény által előírt büntetést. És folytathatnám a sort például a vezető politikusokkal, akiknek többsége az ördög öreganyjával is szövetkezne, csak megkaparinthassa a hatalmat, mit sem törődve azzal, hogy miket ígért, amikor a szavazatokért kuncsorgott. Úgy vélem, sok olyan kezdeményezésre van szükség, mint amilyen a szatmári püspökségé volt, hátha megcsömörlenek egyszer az emberek a hazugságtól és a képmutatástól, és megtanulnak a valódi értékekre figyelni, olyan embereket követni, akik erre érdemesek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!