2012. május 25., 10:282012. május 25., 10:28
A Daniel Oajdea ex-PDL-s képviselő által benyújtott tervezet a magyarok ellen irányul, az indoklás arra a hazugságra épül, hogy a székelyföldi hivatalnokok nem tudnak/nem akarnak románul megszólalni. Ezért az elégedetlen ügyfelek feljelenthetnék a kifogásolt nyelvtudású hivatalnokot, akinek nyelvvizsgát kellene tennie.
A tervezet a Trianon utáni időket idézi fel, amikor a Magyarországtól frissen megszerzett területeken az új román hatalom úgy akarta kiiktatni a magyar hivatalnokokat, hogy románnyelv-vizsgára kötelezte őket. Mindemellett egy olyan, a 19. században gyökerező, totalitárius nemzetállami eszmét képvisel, amely nem vesz tudomást a realitásokról, arról, hogy az országban több mint egymillió magyar él.
A legbosszantóbb egyébként az ilyen kezdeményezésekben az, hogy gyakran azzal indokolják őket: a kisebbségieket rá kell venni a románnyelv-tanulásra, különben nem boldogulnak a mindennapokban. Ez a cinikus „érv” már csak azért is elfogadhatatlan, mert nem az állam feladata, hogy eldöntse: polgárai hogyan boldoguljanak.
Oajdea képviselő – és eszmetársai – figyelmébe pedig az amúgy a magyar hatóságok által gyakran megsértett, de mégiscsak létező 1868-as magyar nemzetiségi törvény 21. cikkelyét ajánlanánk, miszerint „a községi tisztviselők a községbeliekkel való érintkezéseikben azok nyelvét kötelesek használni.” Tehát nem az államnyelv ismeretének hiányát szankcionálta, hanem a kisebbségi nyelv használatát bátorította. Vagyis nagyon úgy néz ki, hogy a politikai kultúra és a törvénykezés szintjén a 21. századi Romániának még mindig van tanulnivalója a – néha joggal – sokat szidott 19. századi Magyarországtól.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok