VEZÉRCIKK – Nem úgy tűnik, hogy a Ponta-kormány illetékesei megszeppentek volna a legrosszabb rémálmukban sem várt – vagy legalábbis mélyen elhallgatott – technikai recessziótól.
2014. augusztus 24., 21:392014. augusztus 24., 21:39
Előbb csak Karinthy módra próbálták magyarázni az egyértelműen bukást mutató bizonyítványukat, most meg már újra úgy szórnák a pénzt, mintha mi sem történt volna. Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes máris arról beszél, hogy a szeptemberben esedékes költségvetés-kiigazításkor újabb pénzösszegeket kell előirányozni a vidéki önkormányzatoknak, hiszen sok helyen még a fizetéseket sem tudják év végéig biztosítani. Már pedig ez igen nagy gond a kormányra nézve így választási évben, nincs mit tenni, utalni kell.
A társadalombiztosítási járulék csökkentéséről sem fognak lemondani – még ha sokan látják is, milyen veszélyek rejlenek az intézkedésben a jövőre nézve, kampányban nem valószínű, hogy azok kerekednének fölül, akik bevállalják a lépés elutasításának ódiumát.
A költségvetési űrök betömését célzó intézkedések eközben sorra kudarcot vallottak. Az üzemanyagok hétcentes plusz jövedéki adója nem hogy többet hozott volna a konyhára, elvett onnan azáltal, hogy a közúti fuvarozók, amikor csak tehetik, külföldön tankolnak, az úgynevezett oszlopadó pedig a befektetési kedvet vette vissza.
A kapkodás – mint látjuk – semmi jót nem hozott. De valahogy azt vártuk volna, hogy a recesszió láttán legalább levonják a tanulságokat, s megpróbálnak konkrét, hoszszú távon is fenntartható stratégiákat kidolgozni. Ehelyett továbbra is csak rövid távon gondolkodnak, a pénzosztásokkal megvásárolható voksokat számolják. Akárcsak elődeik. Aztán lejárnak a választások, visszatérnek Bukarestbe a nemzetközi hitelezők képviselői, a jövő évi költségvetési sarokszámok körvonalazásakor pedig újabb adónemek pattannak ki a fejekből, s kezdődik minden elölről.
A Pató Pál-i hozzáállás tehát idén sem változott, a recesszió sem lökte le trónjáról a hivatalos doktrínává avanzsált kapkodáspolitikát. Vajon meg sem állunk az államcsődig, vagy előtte azért még győzhet a józan ész?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!