2012. november 13., 10:292012. november 13., 10:29
A vámos beletúr, látszik, hogy babkávé van bennük.) – De ember, a papagáj nem eszik kávét! – Eszi, nem eszi, nem kap mást! Nagyjából erre a következtetésre jutottam ismerősömmel a minap hazafelé menet, aki épp azon dohogott, hogy politizálna, de nincs hogy. Színromán pártban ugyanis nem szívesen vállalna szerepet, a magyar szervezetek pedig nem az ő ízlése szerint valók. Merthogy legszívesebben a liberális pártban ügyködne, kiváltképp, ha ennek lenne magyar részlege is. De, sajnos, a mai romániai politikai életben szinte áthághatatlan akadálynak számítanak az etnikai korlátok.
Azt is felvetette: nem tartja kizártnak, hogy jobban járnánk, ha nem létezne magyar politikai képviselet, ha a magyar érdekvédelmi szervezetek kizárólag civilként működnének, nem lépve túl hatáskörüket, azaz nem folynának bele olyan ügyekbe, melyek nem érintik közvetlenül a közösséget. A magyarok pedig – önálló szekciókat alkotva vagy anélkül – a román pártok tevékenységében vennének részt, választásokkor pedig rájuk szavaznának. Egy darabig azt latolgattuk, hogy a lakosság 6–7 százalékát kitevő magyar közösség voksai érnének-e annyit a pártoknak, hogy igyekezzenek a kisebbség kedvében járni? Úgy véltük, valószínű, és egyetértettünk abban, hogy egy próbát megérne.
És ha az elkövetkező 10 évben nem 200, hanem mondjuk csak 150 ezer fővel csökkenne a magyarság létszáma, máris elmondhatnánk, hogy a modell sikeres volt. Nyilván ez csak elméleti felvetés, egyikünk sem gondolta komolyan, hogy tényleg kivitelezhető a kísérlet. Azt viszont nagyon szeretném, ha a magyar politikai képviselet végre a valós problémák felszámolására törekedne. Ha hatékonyan lépne fel az etnikai ellentétek ügyében, felszámolva a sok évtizedes (nagyjából az 1800-as évek második felétől kezdődő) uszítás szomorú eredményét, ahelyett, hogy elnyomott és hátrányos helyzetbe kényszerült enklávéként határozná meg magyar közösségünket. Mert nem öröktől fogva való és nem természetszerű a román–magyar ellentét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok