2012. november 22., 09:202012. november 22., 09:20
De ő is látta, hogy ilyen irányba nem tudja terelni a beszélgetést és hagyta, hogy elüssem egy poénnal, mondván, hogy ezek is valamilyen pártnak a tagjai, és nálunk felé az a mondás járja, hogy párttag, de rendes ember. Az időközben eltelt, több mint két évtized alatt aztán én is kikupálódtam, és egyre gyakrabban jut eszembe régi ismerősöm mondása. Különösen ilyen tájt, amikor már alig van hátra két hét, és mindenki igyekszik jó hangosan mondani a magáét.
Ez a kampányok rendje, persze: mondja mindenki… csakhogy sokan nem a magukét mondják, hanem a másikét. Mégpedig szemrebbenés nélkül. Olyasmiket szajkóznak, amit nem is olyan régen még a sarak sarába tapostak, szidtak, gyaláztak, az „eredeti” ötletgazdát pedig (bár eredetiségről errefelé beszélni merő botorság!) minden gonoszság kútfejének kiáltották ki, akire csak rá kell nézni, s a két kis szarv, a kopogó paták, a szőrös ábrázat és a lengedező kénes „illat” azonnal elárulja, honnan is jött közénk – megrontani a sok-sok földre szállt, patyolatszárnyú angyalt.
Akik a jelek szerint mégiscsak elcsábultak, ha most már ők hirdetik a patás elképzeléseit, sőt nem is úgy, hogy őt magát visszaküldték volna kavargatni a rotyogó szurkos üsthöz, hanem békés egyetértésben vele, esetleg átadva egyik volt társuk fehér leplét és lisztes álarcát, mivel az illető bajtársnak erre már úgysem lesz szüksége ott lenn, az üstben. Nem cifrázom tovább, úgyis az sül majd ki belőle, milyen csúf dolog a politika. Pedig nem is a politika a rusnya béka, hanem a mód, ahogy egyesek művelik.
Ahogy a nagy többség műveli, mert vannak ugyan kivételek – tisztelet is ezért nekik –, de ez a ma így, holnap úgy, aztán amúgy, majd megint imigyen – ragályos betegség, s bár nem voltam, nem vagyok, és nem kívánok a jövőben sem pártgyógyászattal foglalkozni, de az a sanda gyanúm, hogy a tagsági könyvek hordozzák a kórokozót. Magyarán: ott vagyunk, ahol a part szakad, ahol ’90-ben is voltunk: viccelődhetünk a párttag, de rendes ember poénnal, jobb volna nem ismerni, ki-mi is rotyog abban az üstben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok