2012. november 23., 08:042012. november 23., 08:04
Persze Dan Diaconescu – merthogy róla és OTV-jéről van szó – nagy vonalakban azt művel saját tévéjében, amit akar, noha rá is vonatkoznak az audiovizuális törvény szabályai, a médiahatóság pedig bünteti is rendszeresen a sorozatos túlkapásokért.
Eközben sugároz nálunk egy másik csatorna, amely „régiónk egyetlen magyar nyelvű közszolgálati televíziójaként” határozza meg ugyan önmagát, ennek ellenére politikai hozzáállását, pártatlanságát tekintve nem sokban tér el ama „nép tévéjétől”. Az Erdélyi Magyar Televízióban – hiszen immár róla beszélünk – találni nagyon sok színvonalas, érdekes műsort, riportot, politikai és választási műsorai azonban nem haladják meg DD csatornájának szintjét. A magyarországi adófizetők pénzén létrehozott, az RMDSZ által biztosított támogatások révén jelentős mértékben a romániai adófizetők hozzájárulásából fenntartott ETV a szövetség szócsöveként működik. Pártkanálisként.
A korteshadjáratról szóló blokkjaiban kizárólag a tulipános jelöltek, kampányakciók jelennek meg, és a néző csak úgy értesül egy másik erdélyi magyar párt létéről, hogy az RMDSZ politikusai ócsárolják. Politikaelemző műsoraiban, háttérbeszélgetéseiben csakis az RMDSZ politikáját dicsőítő, no meg az EMNP-t gyalázó újságírók, közírók ülhetik körül a stúdióasztalt. Közülük bár a színházigazgatóból megmondóemberré avanzsált „médiatudornak”, az audiovizuális tanács egykori oszlopos tagjának illene figyelmeztetni az ETV vezetőségét: ha a közszolgálatiság alapkövetelményei tiszteletben tartásáért nem is, bár a látszat kedvéért szólaltatnának meg az övékétől eltérő álláspontot is.
Szót se szólnánk, ha a csatorna nyíltan vállalná párttévé mivoltát. Csakhogy az ETV – valótlan, az RTV regionális stúdióinak magyar adásait semmibe vevő kizárólagossággal – közszolgálatinak mondja magát, ráadásul részben az erdélyi magyar adófizetők pénzéből tartja fenn magát. Eközben fittyet hány a közszolgálatiságra. Miközben a román köztévé választási műsoraiban – az RTV működését szabályozó törvény, no meg a pártatlan, sokoldalú tájékoztatás szabályai alapján – ingyen, politikai algoritmus alapján kapnak műsoridőt a pártok és jelöltek (még a parlamenten kívüliek is!), az ETV percenként 600 lejes antennaidőt kért például az EMNP-től a szereplés fejében.
Tekintve, hogy a napi kétszer félórás választási műsorban kizárólag az RMDSZ kampánya folyik, könnyen kiszámolható, hogy ez naponta 36 ezer lejjel terheli a szövetség büdzséjét – arra ugyanis gondolni se merünk, hogy az ETV ingyen bocsát műsoridőt az RMDSZ kampányanyagai rendelkezésére, miközben másoktól pénzt kér.
A közszolgálatiság vállalásától egészen annak megvalósításáig irtózatosan hosszú az út. A pártcsatornává silányult ETV esetében ez járhatatlannak bizonyult.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok