VEZÉRCIKK – Nincs elég palántája a marosvásárhelyi kertészetnek ahhoz, hogy a főtéren pompázó virágórán magyarul is kirajzolódjon a város neve – ezt a (kizárólag román nyelvű) választ kapták a megyeszékhely főkertészétől azok a valós többnyelvűségért küzdő civilek, akik még júliusban magyar nyelvű beadvánnyal fordultak az ügyben a polgármesteri hivatalhoz.
2014. augusztus 25., 19:542014. augusztus 25., 19:54
A történet hallatán a Kolozsvári Magyar Napok egyik előadása jut eszünkbe, amelyen Csata Zsombor szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa arról értekezett, mennyire költséges a magyarok számára a nyelvi sokszínűség megjelenítése, fenntartása, és hogy számunkra pénzben is mérhető versenyhátrányt jelent az, hogy meg kell tanuljunk románul, miközben a többségiek csupán anyanyelvüket használva is simán elboldogulnak.
Moca Teodoru, a vásárhelyi virágkertészet igazgatójának válasza azt sejteti, ahhoz, hogy magyarul is kivirágozzon a főtéri látványosság, meg kellene vegyük magunknak a palántákat. Nem számít, hogy adófizetéskor nem tesznek különbséget köztünk – ha már annyira akarunk „magyarkodni”, hát fizessünk.
A Kolozsvári Magyar Napok megrendezése rendkívül sokba kerül, de immár ötödször is bebizonyosodott, egyre jobban megéri. Az egyik fontos nyereség az, hogy a zsúfolt vásárban, a koncertek hátsó soraiban, a szórakozóhelyeken egyre több román szót lehet hallani – olyan atyafival is találkoztunk, akiről két sör után kiderült, hogy ha töri is, de beszél, akar beszélni magyarul.
Moca Teodoruról nem tudjuk, mennyire ismer minket, de talán ha kilátogat a Forgatagra, vagy jövő ilyenkor a kolozsvári Farkas utcába, rövid időn belül már nem holmi palántákban fogja mérni a kölcsönös tiszteletet tükröző kétnyelvűség fontosságát. Ugyanezt kérjük a többi intézményvezetőtől, közszereplőtől is.
Ugyanezt kérte a minap Maros megye új magyar alprefektusa – ő a törvény nevében, hivatalos körlevélben szólított fel ugyanarra, amiért mi fesztiválokon, vásárokban, szórakozóhelyeken vagy a tömbház előtt beszélgetve próbálunk mindent megtenni. Reméljük, hogy közösen sikerül.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!