JEGYZET – Hirtelen új divat telepedett ránk, az otthon ülés. Nem műveli ugyan fű és fa, mivel az összlakossághoz mérten csak aránylag nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, annál többen vagyunk viszont, akik figyeljük, vagy sem, mit is csinálnak az illetők, miközben otthon ülnek.
2015. július 07., 19:402015. július 07., 19:40
Hogy szabatos tényállást tudjak leírni, kezdem a legelején: két nagy csoportja van az otthon ülőknek, de a slusszpoént nem lövöm le, tehát csak annyit engedek megsejteni, hogy a két csoport közt nincs is olyan magas, szilárd, áthághatatlan fal.
Az első csoporthoz tartoznak azok, akik letartóztatásuk előtt egy perccel még a VALAKI fedőnevet viselték. Merthogy azok: választottak, kinevezettek, önerőből (??) beérkezettek vagy egyszerűen csak valakiknek a valakijei. De miután eljött utánuk – mostanában már nem a fekete autó, hanem a fehér duba, s ha bilincsbe nem is verték őket, de fejüket lenyomva segítették be a járgányba, a nagybetű már nem jár nekik.
Csak egy kis hangoskodás: ők vallanak más ellen, ellenük vall valaki más (esetleg mind a kettő), aztán kiderül, hogy nem addig a, itt jogállam dúl, vagy mi a kutya füle, és amíg tisztázódik a helyzet, tessék szépen otthon ülni. Majd vagy a közeg látogatja meg rajtaütésszerűen, vagy besétál adott napon és órában az őrsre, és megmutatja magát. Ha lehet, minél több kameralencse láttára. Aztán elsimulnak körülötte a vizek.
A másik csoport még abszolút szabadon rendelkezik az idejével, és él is bőven ezzel a mondhatni kiváltságnak számító lehetőséggel, de hiszen nem csoda, mert épp a kiváltságosokról van szó. Magyarán a mindannyiunk gondját és baját a vállukon viselő választottakról. Akiknek a munkahelyük a Nép Házának nevezett szocreál monstrum.
Bocsánat, pár napja már nem, mert beállt a jól megérdemelt, legalább két hónapos nyári szabadságuk. Ezt megelőzően viszont ott kellett volna üldögélniük, nem önkéntes alapon, nem ingyen, hanem horribilis összegekért és juttatásokért. De ha nekik úgy tetszik, vagy a valahol épp távfutó főnökük úgy rendelkezett, akkor szépen otthon maradnak. Senki nem vonja őket felelősségre, utóvégre…
A mezei halandót kidobják, ha többször hiányzik. De tőlük esetleg csak akkor kérdik meg, hol voltak, amikor fejüket lenyomva majd besegítik a járgányba. A közelebbi vagy a távolabbi jövőben. Íme a slusszpoén!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!