VEZÉRCIKK – Azt senki sem vonja kétségbe, hogy az orvosok megérdemlik: tudásuk, illetve az általuk viselt felelősség arányában fizessék meg munkájukat.
2015. augusztus 20., 19:332015. augusztus 20., 19:33
Mint ahogy a tanároknak, rendőröknek, vasutasoknak ugyanúgy méltányos bérezésben kellene részesülniük. A gond csak az, hogy Romániában rendszerint azzal a viccből ismert helyzettel szembesülünk, miszerint járni jár, csak nem jut. Vagy ha valakinek mégis jut, akkor a többiek is azonnal fölteszik a kezüket, hogy ők is kérik a jussukat.
Felelős kormányok igyekeznek úgy lavírozni az ilyen helyzetekben, hogy a meglévő szűkös források mellett legalább részben kielégítsék az igényeket. Vagy – ha kellőképpen bátrak – kijelentik: márpedig nincs pénz. A Ponta-kormány most sokadszor adta tanúbizonyságát annak, hogy a felelős gazdaságpolitika meglehetősen távol áll tőle.
Az, hogy napok alatt beadta a derekát, és már októbertől 25 százalékos béremelést ígért az elégedetlenkedő orvosoknak, egyáltalán nem meglepő módon béremelési követelések cunamiját indította el a többi közalkalmazott részéről. Az már korábban is bebizonyosodott, hogy a jelentős zsarolási potenciállal rendelkező csoportok minimális erőfeszítéssel képesek meghátrálásra kényszeríteni a kormányt.
Amikor az üzemanyagok jövedéki adójának hétcentes emelésekor a fuvarozók sztrájkba léptek, végül úgy döntöttek: ők visszakaphatják a kifizetett összeg nagy részét. Az orvosok is komoly fenyegetési potenciállal bírnak, hiszen Nyugaton két kézzel kapkodnak utánuk. Ráadásul egy orvossztrájk óriási felháborodási hullámot váltana ki. Ezért aztán most Pontáék ismét engedtek, egyenesen azt ígérve, hogy két év múlva megduplázódik az orvosok fizetése.
Hogy ez mennyire nem korrekt eljárás a többi, kisebb zsarolási potenciállal rendelkező közalkalmazottal szemben, azt talán nem kell ecsetelni. Arról nem is beszélve, hogy a tervezett – amúgy üdvözlendő – adócsökkentések nyomán már középtávon is igen bizonytalan a béremelés fenntarthatósága.
Ponta viszont a gazdasági, matematikai realitások ellenére is megy előre. Mintha tényleg úgy gondolná: a mostani, populista döntések következményeivel már úgyis egy másik kormányfőnek, egy másik kormánynak kell szembenéznie.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!