VEZÉRCIKK – Negyed évszázadnyi bukaresti lavírozás bőven elég idő ahhoz, hogy kimondhassuk: az ütközőpontok kerülgetése, a problémák szőnyeg alá söprése – bármilyen ügyesen is csináljuk – semmit nem enyhít a mélyen gyökerező ellentéteken.
2014. július 08., 20:172014. július 08., 20:17
2014. július 09., 03:042014. július 09., 03:04
Oly sok év szomorú tapasztalataiból kiindulva újfent kijelenthetjük: a mindenkori román kormány nem a választási győzelmek eufóriájában, nem a hataloméhség szülte megállapodások vállveregetős aláírásakor fordítja felénk igazi arcát, hanem azokban a konfliktushelyzetekben, amelyek kirobbanásához elég egy őszinte vélemény, egy mondat vagy csupán egy szó: nem.
És ha ez a rideg valóság, meddig lehet színházasdit játszani? Ki kell mondani: a konfliktuskerülgető érdekképviselet csak látszatpolitizálás, eddig is hamis képet közvetített felénk, a további hitegetés, áltatás pedig csak tovább ront a helyzeten.
Ma ott tartunk, hogy a Minority SafePack európai kisebbségügyi polgári kezdeményezés, illetve a magyar konzuli irodák elutasítása kapcsán kirobbant szópárbajban a román külügy államtitkára már a magyarság hiteles képviseletét is elvitatja az RMDSZ-től, mondván: a kormányon lévő szövetségnek ezekbe az ügyekbe nincs beleszólása, a romániai magyarok érdekeit amúgy is az az állam képviseli, amelynek polgárai, vagyis Románia.
A külügyminiszter, majd a kormányfő is bőszen hangoztatta, hogy diplomáciai kérdéseket nem kell megbeszélniük a szövetséggel, ugyanis az államérdek mindent felülír. Az RMDSZ tiltakozó nyilatkozataira reagálva viszont – azt a bizonyos őszinte nemet kimondó – Corlăţean éppen azt nehezményezte, hogy a koalícióból való kilépés meglebegtetése előtt képviselőink nem egyeztettek velük.
Az RMDSZ márciusban a „stabilitás megőrzése” érdekében lépett kormányra, négy – megpróbáltatásokkal teli és pofonoktól hangos – hónap elteltével pedig olyan bizarr helyzetben találja magát, hogy a polgári kezdeményezés iktatását elutasító Európai Bizottság elleni perben egyszerre felperes és alperes.
Kibékíthetetlen ellentét, tökéletes antagonizmus – ilyen abszurd, groteszk helyzeteket teremt negyed évszázadnyi konfliktuskerülgető politizálás. Színjátéknak gyönyörűen drámai.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!