2012. április 13., 10:132012. április 13., 10:13
Legyen például fű, fa, virág, patakparton, erdőszélen ne a pillepalack, hanem a pitypang sárgálljon, legyen játszótér, ne omladozzon a kultúrház, tudjuk, kinél friss a tojás, hol lehet beszegődni a tejet, írjunk együtt tojást, süssünk közös kalácsot, s még sok ilyen apróság, amitől a komfortérzetünk éppen olyan, hogy észre sem vesszük. Menet közben az együtt akarásból egyesület is lett, mert így pénzek is lehívhatók apróságokra, amitől úgye a komfortérzet… de ezt már mondtam.
És nem panaszkodom, mert az út és a cél valójában ugyanaz, és attól hogy együtt teszünk-veszünk, közben nagyokat röhögünk, a gyermekeink nem nyűrrögnek, mert egymással foglalkoznak, a nagy üstben az ebéd is megfő, és mindez attól is jó, hogy nemcsak a lábunkat lógatjuk, és isszuk a söröket. Biztos, hogy ezt előbb-utóbb belátják azok is, akik asztalra ütve követelik a választ arra, hogy mi itt az érdek. És sokat tudóan ingatják a fejüket, hogy őket nem lehet átverni, mert a sok hablaty mögött ott rejtőzik a valódi, ami valószínű pénz vagy hatalom, de leginkább mindkettő.
Megértik, hogy itt nem az a kérdés, hogy mi a válasz! Biztos, hogy az összefogásra, az együttre szavaznak előbb-utóbb azok is, akik most nem a helyi rendezvények közül választanak, hanem nemes egyszerűséggel beautóznak egy ugyanolyanra a közeli városba. És biztos, hogy az összefogásra gondolt az a fiatalember, aki elmondta, hogy láncfűrésszel darabolta volna össze a közmunkával épült játszóteret, ha valaki az ő gyerekét nem engedte volna ott hintázni, csúszkálni, homokozni, pusztán azért, mert ő nem volt benne a munkálkodó közben.
Mondjuk a láncfűrésszel libikókát is lehet méretre szabni-vágni, de kinek jutna eszébe egy kisgyereket kitiltani a játszótérről, függetlenül attól, hogy szerető atyja ott áll, vagy sem mögötte a beélesített célszerszámmal. Az utópisztikus jövőben ezek a kérdések meg sem fogalmazódnak, és nem beszélünk folyton összefogásról, hanem egy irányba rángatjuk majd a láncfűrészt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok