Igazuk volt azoknak, akik biztosra vették, hogy a magyarországi balliberális ellenzéki pártok körében lényegesen nagyobb a kormánnyal, mint az egymással szembeni ellenszenv, ezért előbb-utóbb megegyezésre jutnak az együttműködésről a jövő évi parlamenti választásokon.
2013. április 30., 09:142013. április 30., 09:14
Az, hogy a Mesterházy Attila vezette MSZP és a Bajnai Gordon fémjelezte Együtt 2014 – PM megállapodott a közös jelöltek indításáról, az első lépést jelenti egy olyan ellenzéki tömb kialakulásának irányába, amely akár még komoly kihívóként is felléphet a kormánnyal szemben.
Jelentős gond ugyanakkor számára, hogy a közös miniszterelnök-jelöltről még nincs megállapodás. Az MSZP-elnök jelölése mellett azt hozhatja fel érvként, hogy mégiscsak ő a legnagyobb támogatottsággal rendelkező ellenzéki párt elnöke, a közvélemény-kutatások szerint ugyanakkor Bajnait többen tartják alkalmasnak a kormányfői posztra a baloldali szavazók közül, mint őt. Ez bizonyára annak tudható be, hogy Bajnaira csupán egyéves „csődgondnoki” feladat hárult, ami alatt komolyabb megvalósítás nem fűződött a nevéhez, de nagyobb bajt sem okozott, igaz, ez sem volt elég ahhoz, hogy megakadályozza az MSZP katasztrofális vereségét 2010-ben.
Az új balliberális koalíció abban az esetben lehet komoly kihívó a Fidesz számára – amely a biztos választók körében ma népszerűbb, mint az MSZP és az Együtt 2014 – PM együttvéve – , ha hiteles üzenettel képes lesz megszólítani a bizonytalan szavazókat. Kérdéses, hogy a 2002 és 2010 közötti teljesítményének fényében erre hogyan lesz képes, miközben a kormány az ideológiai viták helyett konkrét, az emberek zsebének kedvező intézkedésekkel próbálja megalapozni jövő évi győzelmét.
A mostani szövetség egyértelműen a 2002 és 2010 közötti MSZP–SZDSZ-kormányok örököse – Bajnai mögött az MSZP-ből kiábrándult baloldali szavazók és az LMP-ből kivált PM képviseletében azok a doktrinér liberálisok állnak, akiket zömmel az egykori SZDSZ retorikájára emlékeztető megnyilvánulások jellemeznek. Nagy kérdés, hogy ez az örökség jövőre mennyivel lesz elfogadhatóbb a hordozóit három éve elsöprő arányban elzavaró választópolgárok számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!