2012. szeptember 28., 10:202012. szeptember 28., 10:20
Ez a fejlemény akár biztató is lehet – az eddigi állóháborúnál mindenképpen jobb –, de a kormányoldal és az egyetemi vezetés eddigi hozzáállása azért óvatosságra int. Már csak azért is, mert valahogy nehéz nem arra gondolni: a politikum részéről bizonyos mértékben imázsjavító lépésnek szánták a gesztust.
A gyakran magyarellenes kottából játszó Ponta részéről a fő célközönség bizonyára nem a román szavazótábor. Viszont köztudomású – és ez a Ponta-kabinetet a demokráciát és a jogállamiságot semmibe vevő kormányok közé soroló európai uniós fórumok előtt is ismert –, hogy a jelenlegi kormány épp annak nyomán került hatalomra, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtott be az előző kabinet ellen, amiért az kormányrendeletben döntött a magyar karok létrehozásáról.
Úgy tűnik, Ponta Brüsszel előtt szeretne jó pontot szerezni azzal, hogy személyesen közvetített az ügyben. A másik célpont az RMDSZ – a Băsescu államfő leváltásáról szóló népszavazás fiaskója, illetve a gazdaság terén elszenvedett kormányzati kudarcok nyomán a Szociálliberális Unió még mindig élen áll a közvélemény-kutatásokban, de félő, hogy a decemberi parlamenti választásokon már nem szerez abszolút többséget, így szüksége lehet az RMDSZ támogatására.
Nem jött rosszul a lépés az RMDSZ számára sem, hiszen kitűnően felhasználható kampánycélokra. A konkrét intézkedések időpontja azonban továbbra is bizonytalan. Mindennek nyomán érdemes lenne elgondolkodni: ha ez a kezdeményezés is kudarcba fullad, a további küzdelemmel párhuzamosan meg lehetne vizsgálni a magyar nyelvű magánegyetemi orvosképzés lehetőségeit. Elvégre a legfontosabb az – hiszen életek múlhatnak rajta –, hogy a magyarok minél hamarabb minél több magyarul anyanyelvi szinten tudó orvosnak mondhassák el panaszaikat.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.