2010. szeptember 17., 11:222010. szeptember 17., 11:22
Ez pedig mindeddig kitűnően ment annak ellenére is, hogy a falakon tízéves festés virított. De hát ha egy nő valamit a fejébe vesz, az észérvek nagyjából annyit használnak, mint halottnak az aszpirin. Így megtörtént a kapcsolatfelvétel egy mesterrel, ami végül amolyan harmadik típusú találkozássá fajult, áthidalhatatlan kommunikációs problémákkal. Mi ugyanis azt a mondatot, hogy „Kérnék szépen 30 lejt taxira, hogy elhozhassam a létrámat, egy órán belül itt vagyok”, szó szerint értelmeztük. Ez azonban hiba volt, mert, mint utólag kiderült, úgy kellett volna értelmezni, hogy „Kérek harminc lejt, hogy elihassam, aztán három óra múlva talajrészegen, létra nélkül térjek vissza”.
Mivel úgy értékeltük, nincs sok remény arra, hogy a kommunikáció javuljon, megszakítottuk a kapcsolatot. Majd következett az újratervezés. Az új mesterek szerencsére azonnal ráértek, mi csupán egy feltételt szabtunk: hogy fokozatosan, egy nap-egy helyiség ütemben dolgozzanak, hogy legyen időnk a munka mellett kipakolni és visszarendezni a szobákat. Na, ehhez képest szembesültünk azzal, amikor kevéssel éjfél előtt hazaértünk, hogy az egész lakás ki van festve, a holmijainkat pedig a szobák közepére betolt bútorokra halmozták, meglehetősen lazán értelmezve az „idegenek személyes tárgyaival óvatosan bánunk, különös tekintettel arra, ha törékenyek, és vigyázunk, hogy ne legyen az összes cipőjük, kabátjuk és egyéb használati tárgyuk festékes” elvét.
Mint a lakás tulajdonosától megtudtuk, a sietség oka az volt, hogy másnapra már újabb megrendelést vettek föl. Aminek az lett az eredménye, hogy a nappali mennyezetén például sikerült a festőhenger szélességének megfelelő sávokat kialakítani, egyikbe több festék jutott, a másikba kevesebb, így bármikor ki lehetne nevezni atlétikai futópályának, amint feltalálják a megfelelő tapadóképességű futócipőket. Persze minden rosszban van valami jó, így az orvfestésben is. A párom két nap intenzív ideggörcs és ugyanannyi ideig tartó takarítás után kijelentette, hogy egy ideig nem akar mestereket látni a házban. Már épp fellélegeztem, amikor hozzátette: bár a nappali mennyezetével azért mégsem ártana csinálni valamit...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok