VEZÉRCIKK – Lesújtó kép alakult ki Romániáról a nagyvilágban az államfőválasztás második fordulójának külföldi megszervezése miatt.
2014. november 16., 19:382014. november 16., 19:38
A külföldi sajtóban legutóbb a nyolcvanas években lehetett látni a mostanihoz hasonló, a román állampolgárok megaláztatásáról és megszégyenítéséről árulkodó képsorokat.
Azzal a különbséggel, hogy miközben a kommunizmus éveiben az emberek kenyérért, húsért, lisztért álltak sorba a hazai áruházak előtt, most, huszonöt évvel a rendszerváltás után ugyanennek az országnak a kivándorlást választó polgárai azért kénytelenek órákat várakozni, hogy élni tudjanak egyik legalapvetőbb alkotmányos jogukkal, a szavazati joggal.
A Nyugat-Európában és a világ más tájain élő románokkal való bánásmód tulajdonképpen nem más, mint a két és fél évtizedes romániai demokrácia, valamint az ezért 1989 decemberében életükkel fizető forradalmárok emlékének arcul csapása.
Végül is érthető, hogy az alapélelmiszerek kiporciózásával, a szabadságjogok korlátozásával a Ceauşescu-diktatúra saját polgárai életére tört, hiszen ez a totalitárius elnyomó rezsimek ismérve. Az azonban megengedhetetlen és elfogadhatatlan, hogy egy magát demokratikusnak nevező, a polgárai jólétét és esélyegyenlőségét hirdető ország kormánya korlátozza külföldre szakadt honfitársai választójogának gyakorlását.
Valahányszor megtorpedózták külföldről az ország schengeni csatlakozását a korrupció, a bürokrácia, a jogállam elleni intézkedések vagy éppenséggel a „bevándorlóexport” miatt, a román szociáldemokraták felháborodottan kikérték maguknak, hogy a Nyugat másodrangú polgárokként kezelje a románokat.
Ehhez képest Pontáék az idei államfőválasztáson mindent elkövettek, hogy a diaszpóra tagjai saját anyaországuk mostohagyerekének érezzék magukat. Bukarest mindhiába bizonygatja ezek után, hogy szívén viseli külföldre szakadt honfitársai sorsát, a párizsi, londoni, müncheni szavazókörzetek előtt kígyózó tömegek látványa ennek ellenkezőjéről árulkodik.
És a nemzetközi közvéleménynek is azt üzeni, hogy a romániai közel sem kiforrott demokrácia, hiszen a bukaresti hatóságok saját polgáraikat diszkriminálják. Ennél katasztrofálisabb országimázst legádázabb ellenségei sem kreálhatnának egy államról.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!