2012. augusztus 10., 10:372012. augusztus 10., 10:37
Az történt ugyanis, hogy az egészségbiztosító – csekély ötéves késéssel – végre úgy döntött, elkezdi szétosztani a biztosítottak adatait tartalmazó társadalombiztosítási kártyákat, ám az ördög ezúttal sem aludt. Sőt arra készült, hogy fellopakodjék a plasztiklapocskákra. Mindez annak köszönhető, hogy a román nyelvben nem használnak saját kifejezést a különféle kártyákra, ehelyett az angol card szót alkalmazzák bankkártyára és az új egészségbiztosítási kártyákra egyaránt.
Az elvetemült patásnak azonban ez egyszer rossz volt a lapjárása: néhány szemfüles vallási szervezet rájött a turpisságra. Hiszen a card visszafelé olvasva drac – azaz maga az ördög román megnevezése! Az nem lehet, hogy az ördög – még ha csak inkognitóban, gödrö álnéven is – szerepeljen egy olyan tárgyon, amely öntudatos keresztény emberek egészségügyi adatait tartalmazza.
Ezt a jelek szerint az egészségbiztosító is így gondolja, mivel úgy döntött, card helyett cardul felirat szerepel majd a plasztiklapon, vagyis magyarul „a kártya”. Ezzel legalább a polgárok lelki üdvéről gondoskodott, ha már testi egészségükről az anyagi keretek hiánya miatt csak alig-alig tud. Meg kell jegyeznem, tűrhetetlen mértékben elmaradtunk fejlettségben és öntudatban a hívő románok mögött.
Hiszen ők azonnal kiszúrták a modern köntösbe rejtezni akaró sátán praktikáit, miközben mi évtizedek óta gondtalanul használjuk a kártya kifejezést. Holott – mint azt jól tudja mindenki – a kártya nem más, mint a sátán bibliája! Bizony, azt forgatjuk mindannyiszor, amikor kártyával (jaj, megint leírtam!) fizetünk, vagy készpénzt veszünk föl. Arról nem is beszélve, hogy erkölcseink is menthetetlenül lezüllöttek.
Hiszen a kártyás (jaj!) fizetéskor a POS angol betűszóval rövidített terminált használjuk. Márpedig ha a POS végére egy Z betűt írunk, és visszafelé olvassuk, akkor az nem más, mint SZOP – ami bizony manapság igencsak pajzán konnotációkat hordoz. De még ennél is rosszabb a helyzet. A card ugyanis magyarul kiejtve kard – tehát ön- és közveszélyes módon állandóan fegyvernek minősülő tárgyakkal a zsebünkben mászkálunk. Reméljük, legalább a román vallási szervezetek között akad olyan, amely megvéd majd bennünket önmagunktól.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.