2012. december 11., 09:132012. december 11., 09:13
A hétvégi parlamenti választás legérdekesebbnek ígérkező szatmári jeleneteire azonban vélhetőleg nem került sor, ugyanis a választási bizottság egy feljelentés nyomán végül megtiltotta, hogy a szellemi fogyatékosok bentlakásos intézményének lakói is az urnák elé járuljanak. Végül is helyes dolog az, hogy aki elmeállapotából kifolyólag nem képes a saját szükségleteit ellátni, ne is szavazhasson. Kár viszont, hogy ez csak azokra érvényes, akik e tekintetben igazolással rendelkeznek.
Minden valószínűség szerint gyakorolta ugyanis választójogát az a két, romának kinéző nő is, akiknek beszélgetését az egyik helyhatósági választás előtt hallgattam ki akaratlanul. Az újrázni készülő polgármester plakátja előtt kérdezte a fiatalabb az idősebbet: oszt ez meg kicsoda? Mire a másik: hát az, amelyik ott van fent a szfátnál, űtűle van a segíly! Cigány honfitársaink esetében minden bizonnyal a segélyosztó iránti hála és az etnikai hovatartozás együttes hatásának volt köszönhető az, hogy jó néhány szavazólapon a romapárt mellett kapott a „szfátnál” dolgozó pártja is egy pecsétet, ami – természetesen – a voksok érvénytelenné nyilvánítását vonta maga után.
Érdekes lenne megtudni, mi jár azoknak a fejében, akik a szavazólappal együtt a pecsétet is az urnába gyömöszölik, vagy akik versikéket, illetve különféle cifra káromlásokat írnak a cédulákra, azt vélelmezve, hogy a politikusokhoz közvetlenül eljutnak üzeneteik. A tájékozatlansági rekordot azonban nálam még mindig az az idős magyar néni tartja, aki pár évvel ezelőtt, amikor szavazóbiztos voltam egy helyhatósági választáson, odajött hozzám és megkért, hogy mondjam meg, kire is kell neki szavaznia.
Mondtam: arra, aki szerinte a legjobb lenne polgármesternek. Erre bevallotta, hogy senkit sem ismer, nem is hallott egyik jelöltről sem. Arra vonatkozó kérdésemre pedig, hogy ez esetben miért is fáradt el a szavazóházig, teljes meggyőződéssel jelentette ki, hogy nem kapja meg többé a nyugdíját, ha nem látják a személyijében, hogy volt szavazni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok