Balogh Levente

2018. július 01., 13:34

Önbuktató ellenzék

A kormányt buktatni akaró jobbközép román ellenzék bukott jókorát – így összegezhető a szerdai bizalmi szavazás végeredménye.

Amely meglehetősen siralmasan alakult a PNL–USR–PMP-trió számára, hiszen a kabinet leváltásához szükséges 233 voks helyett mindössze 166 szavazatot sikerült összegyűjteniük. Ez még akkor is meglehetősen letaglózó eredmény a saját szempontjukból, ha a kormányoldal semmit sem akart a véletlenre bízni, ezért biztonsági játékot játszva egyszerűen úgy döntött: honatyái nem is szavaznak a bizalmi szavazáson. Sőt a kétlaki – hivatalosan ellenzéki, gyakorlatilag a kormánnyal parlamenti együttműködési megállapodást kötő – RMDSZ is úgy döntött, nem vesz részt a voksoláson.

Mert igaz ugyan, hogy a kormánypártok döntése azt jelzi: nem feltétlenül acélos a magabiztosságuk, tartanak attól, hogy az igazságügyi törvények módosítása és a kaotikus gazdaságpolitika miatt egyre paprikásabb közhangulat miatt több honatyájuk is a saját kormánya ellen szavazna egy titkos voksoláson, azonban annyira mégsem erodálódott a kormányoldal, hogy honatyák tucatjai forduljanak szembe a vezetőkkel, és csak azért is részt vegyenek a voksoláson.

Az RMDSZ döntése is borítékolható volt. A szövetség taktikája világos: nem tette le egyértelműen egyik fél mellett sem a garast, és egyszerűen kivonult a bizalmi szavazásról. Ezzel egyrészt azoknak üzent, akik az igazságügyi törvények módosításának kritikátlan támogatása – sőt a módosítások kidolgozásában való aktív részvétel – miatt megpróbálják rátolni a kormányoldalra, mondván: azzal együtt a korrupt politikusok megmentésén ügyködik. Másrészt a kormányoldalnak is, jelezve: attól, hogy hivatalosan együttműködési megállapodást írtak alá, még nem támogatják őket kritikátlanul.

Persze kíváncsiak lennénk, mi lett volna a helyzet, ha a szövetség a mérleg nyelvének pozíciójában lett volna, és valóban rajta múlik a kormány túlélése vagy bukása – de ez már utólagos spekuláció, a tények ugyanis azt mutatják: az RMDSZ-en ezúttal semmi sem múlott. Az ellenzék ráadásul mintha mindent meg kívánna tenni az ellen, hogy a magyarok vonzónak találják vele az együttműködést.

Amellett, hogy érdemi alternatív kormányprogram és -névsor kidolgozásával is adós maradt, Ludovic Orban, a legnagyobb ellenzéki párt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke például szinte már dicsekedve közölte: a Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel folytatott megbeszélésen nem is eshetett érdemben szó az anyanyelvhasználati küszöb csökkentéséről vagy március 15-e hivatalos ünneppé nyilvánításáról, mivel a PNL álláspontja egyértelmű: erről nem is hajlandóak tárgyalni. Ezzel pedig egyrészt azt bizonyította, hogy a bizalmatlansági indítványt nem is gondolta komolyan, csupán pótcselekvésnek szánta, hogy úgy tűnjön: valóban tesz valamit. Másrészt pedig azt, hogy magyar származása rendkívül frusztrálja, ezért mindenáron, folyamatosan bizonyítani próbálja, hogy románabb minden románnál.

Nem jobb az „újonc” Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) sem: az amúgy rendszeresen egzaltált, kioktató hangnemben fellépő, a magyarügyekben kisebb kivételekkel érzéketlen, technokráciafetisiszta kispárt egyik honatyája például annak kapcsán, hogy a magyar anyanyelvhasználati szempontjából fontos közigazgatási törvény módosítását a PSD javaslatára visszaküldték a szakbizottságba, nem tudott másra gondolni, hogy ez csakis azért történhet, mert a PSD további kedvezményeket akar a magyaroknak biztosítani.

A Népi Mozgalom Párt (PMP) pedig következetesen a magyarellenes sovinizmusban és a Moldova államiságának felszámolására törő irredentizmusban véli saját politikájának fő csapásirányát megtalálni. Ilyen körülmények között egyszerűen naivság azon csodálkozni, hogy a magyar szervezet nem tartotta kívánatosnak az ellenzék mellé állni – pláne egy olyan meccsen, amely még a kezdő sípszó előtt eldőlt.

Az persze nehezen vitatható, hogy a jelenlegi kormányoldal egyértelmű gazdasági populizmusa és hozzá nem értése, valamint az igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes küzdelem hatékonyságának csökkentésére irányuló folyamatos erőfeszítései miatt enyhén szólva is mérsékelten alkalmas a kormányzásra. De az is, hogy az ellenzéki pártokat is nehezen lehet vállalható alternatívának tekinteni. És ez az ország legnagyobb problémája.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Balogh Levente 2019. április 19., péntek

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

Kiss Judit 2019. április 17., szerda

Szemetelők és bizakodók

Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.

Vélemény
Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...

Balogh Levente: Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még ...