2012. május 17., 09:452012. május 17., 09:45
A napokban a dél-amerikai ország törvényhozása ugyanis elfogadta azt a törvényt, amelynek értelmében minden, 18. életévét betöltött argentin állampolgár meghatározhatja, hogy a hatóságok hivatalosan minek tekintsék őt: férfinek vagy nőnek, függetlenül attól, hogy minek született. „Qué diablo es eso?” – kérdezhetnénk a szinte egyhangú szavazással elfogadott jogszabályról.
Az egész az ottani transzvesztiták, transzszexuálisok, transzgenderek egyesületének lobbijára vezethető vissza. A tavalyi argentin választásokon közvita volt arról, hogy adják meg a nem megváltoztatásának jogát azoknak a személyeknek, akik nemváltoztató műtéttel vagy hormonkezeléssel férfiből nővé vagy nőből férfivá lettek.
Szögezzük le: hogyha valaki orvosi eszközökkel nemet változtat, akkor a társadalom is annak tekintse, amivé lett. Ez természetes. Csakhogy a törvény azt mondja ki, hogy a polgárok tetszés szerint választhatják és változtathatják meg nemüket, ehhez pedig semmilyen külső feltétel (orvosi beavatkozás vagy pszichológiai vizsgálat) nem szükséges. A jelenleg az ország polgári törvénykönyvének, házasságkötési, örökbefogadási, mesterséges megtermékenyítési stb. jogszabályainak átdolgozásával elfoglalt argentin honatyák/honanyák szerintem túllőttek a célon.
Totálisan átalakulhatnak a családi-rokonsági-viselkedési viszonyok, nem lehet tudni, ki kinek a mije. Lehet olyan időszak, amikor a kormány frusztrációjára a nép 99%-a férfivé vagy nővé nyilvánítja magát (mert jobban érvényesül a munkaerőpiacon, vagy igénybe vehet adózási kedvezményt, vagy hogy vészhelyzet esetén ne sorozzák be katonának stb.). Tuti lesz olyan ember, aki passzióból változtatgatja majd nemét, hogy a legtöbb nemváltoztatás Guinness-rekordja az övé legyen.
Aldous Huxley sem sejthette, hogy az általa megírt Szép új világ genetikai kiválasztási utópiája ilyen hamar elindul egyféle megvalósulás felé.
Ma reggel szokás szerint a tükörbe néztem, s velem szembenézett egy katolikus, székely magyar, fehér bőrű, heteroszexuális férfi. Aki az akar maradni, ami. Gondolom, a jövőben ezért a szélsőséges (?) álláspontért minimum életfogytiglani kényszermunkára fognak ítélni, amennyiben képviselőink közül valakit elfog a törvényalkotási láz, miután az adólejeinken ingyenesen szippantott Buenos Aires „jó” levegőjéből.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok