JEGYZET – Nagyon régi és nagyon általános szokás, hogy bármi elintézéséről is legyen szó, az első lépés az elhalasztás. Majd!
2017. március 26., 23:162017. március 26., 23:16
Most nincs idő, nincs pénz, nincs itt a főnök, aki engedélyezné, és egyéb kibúvók, de azonnal látni, hogy a fő-fő hiány az a munkakedv, az ingerencia. A „lelkiismeretes” dolgozó viszont, ahogy több évtizedes munkaviszonya alatt alig egyszer-kétszer mondja azt, hogy valami miatt ő maga a hibás, úgy az odázgatáskor sem vallja be, hogy egyszerűen nincs kedve utánanézni a dolgoknak, és esetleg helyben a végére is járni.
Számtalanszor volt már mindkét fenti esethez szerencsém, és bár még mindig nem tudok megbékélni vele, már én sem vagyok a régi: kevésbé gyorsan csapok patáliát, rángatom elő az ördög öreganyját, de ezúttal éppen ez a halk szavú kitartás hozta meg az eredményt. Nem tudom, országos szokás-e, mindenesetre Nagyváradon már legalább tíz éve (ha nem több) a nyugdíjasok ingyenes tömegközlekedési bérletet kapnak. Köszönet érte, szép gesztus. Évente egyszer kell láttamoztatni, ami során kiderül a megtett utazások száma is, vagyis hogy valóban örömmel használja-e az illető a bérletet, vagy csak vitrinbe téve nézegeti naponta. Az enyémet januárban láttamoztattam, két hete viszont hirtelen megjelent az érvénytelenséget jelző vörös X, elmentem hát vele a legközelebbi érvényesítési bódéhoz, ahol megnézték, és csodálkoztak, hogy januártól nem használtam egyáltalán. Mondtam, naponta legalább kétszer is használom, mire kész lett a válasz: akkor demagnetizálódott.
És mi a teendő? Elmenni a város szélén lévő központba, onnan majd elküldik Bukarestbe és vissza, de föltétlenül közöljem, melyik bódéban akarom átvenni. Megkértem a férjem, rendezné mindezt le, megtette, kapott egy papírt, amivel közben utazgathattam, és átadta az üzenetet, hogy szerda déli kettőig vegyem át a megjelölt helyen, mert ha nem, azt jelenti, nincs rá szükségem, és akkor… Nem érdekelt már a fenyegetés, odamentem délelőtt, a bent ülő hölgy azt mondta, még nincs. De kettő után? – kérdeztem, mire felvilágosított: csak délután jön az illetékes. Másnap megyek, ugyanaz a nő, kérem a bérletet, nincs, érkezik a válasz. Állok, nézem. És ha megbüntetnek? Bukarestben így dolgoznak, kezdi, de én újfent kérdem, mit tegyek. Látja, hogy nem tágítok, veszi a telefonját, rövid beszélgetés után pedig az asztala másik oldalán lévő zacskóból kiveszi, átadja a bérletet, mondván, januárig rendben. Talán addig valóban semmi gond nem lesz kedves bérletemmel!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.
A híradót hallgatom. Beszámolnak arról, hogy egy német város karácsonyi vásárában késeltek, egy másikban, valahol Bajorországban pedig minél több személy halálra gázolását tervezte öt migráns.
Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.
Látogatottsági adatok