JEGYZET – Nagyon régi és nagyon általános szokás, hogy bármi elintézéséről is legyen szó, az első lépés az elhalasztás. Majd!
2017. március 26., 23:162017. március 26., 23:16
Most nincs idő, nincs pénz, nincs itt a főnök, aki engedélyezné, és egyéb kibúvók, de azonnal látni, hogy a fő-fő hiány az a munkakedv, az ingerencia. A „lelkiismeretes” dolgozó viszont, ahogy több évtizedes munkaviszonya alatt alig egyszer-kétszer mondja azt, hogy valami miatt ő maga a hibás, úgy az odázgatáskor sem vallja be, hogy egyszerűen nincs kedve utánanézni a dolgoknak, és esetleg helyben a végére is járni.
Számtalanszor volt már mindkét fenti esethez szerencsém, és bár még mindig nem tudok megbékélni vele, már én sem vagyok a régi: kevésbé gyorsan csapok patáliát, rángatom elő az ördög öreganyját, de ezúttal éppen ez a halk szavú kitartás hozta meg az eredményt. Nem tudom, országos szokás-e, mindenesetre Nagyváradon már legalább tíz éve (ha nem több) a nyugdíjasok ingyenes tömegközlekedési bérletet kapnak. Köszönet érte, szép gesztus. Évente egyszer kell láttamoztatni, ami során kiderül a megtett utazások száma is, vagyis hogy valóban örömmel használja-e az illető a bérletet, vagy csak vitrinbe téve nézegeti naponta. Az enyémet januárban láttamoztattam, két hete viszont hirtelen megjelent az érvénytelenséget jelző vörös X, elmentem hát vele a legközelebbi érvényesítési bódéhoz, ahol megnézték, és csodálkoztak, hogy januártól nem használtam egyáltalán. Mondtam, naponta legalább kétszer is használom, mire kész lett a válasz: akkor demagnetizálódott.
És mi a teendő? Elmenni a város szélén lévő központba, onnan majd elküldik Bukarestbe és vissza, de föltétlenül közöljem, melyik bódéban akarom átvenni. Megkértem a férjem, rendezné mindezt le, megtette, kapott egy papírt, amivel közben utazgathattam, és átadta az üzenetet, hogy szerda déli kettőig vegyem át a megjelölt helyen, mert ha nem, azt jelenti, nincs rá szükségem, és akkor… Nem érdekelt már a fenyegetés, odamentem délelőtt, a bent ülő hölgy azt mondta, még nincs. De kettő után? – kérdeztem, mire felvilágosított: csak délután jön az illetékes. Másnap megyek, ugyanaz a nő, kérem a bérletet, nincs, érkezik a válasz. Állok, nézem. És ha megbüntetnek? Bukarestben így dolgoznak, kezdi, de én újfent kérdem, mit tegyek. Látja, hogy nem tágítok, veszi a telefonját, rövid beszélgetés után pedig az asztala másik oldalán lévő zacskóból kiveszi, átadja a bérletet, mondván, januárig rendben. Talán addig valóban semmi gond nem lesz kedves bérletemmel!
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.