VEZÉRCIKK – Hozzájárulni ahhoz, hogy Kolozsvár régi címeréhez méltóan a nyitott kapuk városa maradjon – a szervezők számtalan nemes szándéka közül talán ez az a felvállalt cél, amely igazán különlegessé teszi a Kolozsvári Magyar Napokat.
2015. augusztus 18., 19:552015. augusztus 18., 19:55
Még ma, Erdély egyik legnépszerűbb rendezvénysorozatának hatodik kiadása közben is megmagyarázhatatlannak tűnik, bő egy hét erejéig mitől érezzük annyira természetesnek, magától értetődőnek azt az otthonos, baráti légkört, azt az egymás iránt tanúsított érdeklődést, megértést, tiszteletet és szeretetet, ami a Főtérre és környékére telepedik ilyenkor, onnan pedig beszivárog a munkapadok, íróasztalok, panellakások és kertes házak rejtett zugaiba is.
Miként lehetséges, hogy bár előre tudjuk, milyen csalfán fog tapsra serkenteni a kincses város polgármesterének üzenete, mi mégis jólesően szopogatjuk a hamiskás multikulti vitamint? Minek tudható be, hogy politikusainkban végre nem a pártot látjuk, hanem az embert, és nem az ellentábort, hanem a közös célt? Ilyenkor hogy tudnak egy asztalnál jókat kacagni saját magukon az amúgy a közélet mocskát egymás falára szüntelenül hányó kommentlovagok? Hogy hogy nem hallani a fenekük alá Nagy-Magyarország-forma tócsát izzadó tragikák hőzöngését ugyanúgy, mint a nemzetietlenné kikupált divatmajmok nyivákolását?
Talán a nyitott kapuknak köszönhető, amelyeken bárki beléphet, ám aki ezt megteszi, hamar észreveszi magán, hogy a hétköznapokban gondosan kimunkált másságával, különbözőségével, kivagyiságával ezúttal nem sokra megy. Mintha az ünnep huncut izgalommal várt szabadsága olyasféle titkos kötőerőt kölcsönözne a küszöbön átlépőknek, amely válogatás nélkül ugyanabba az irányba húz mindenkit: a normalitás felé.
Az odavezető út a Kolozsvári Magyar Napok alatt egy csapásra lerövidül, így azok is könnyen bejárhatják azt, akik máskor rendre elvesznek valahol. Az egymásra találás öröme pedig olyan közösségi élménnyel ajándékoz meg, amely a nyitott kapukon kívül is emlékeztetni fog a hovatartozás kérdésére adható, igazán megnyugtató válaszra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!