VEZÉRCIKK – A nyitott ajtók politikáját át kell dolgoznia az Uniónak – ez a Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke szájából elhangzott kijelentés a kulcsmondata a csütörtök éjjel véget ért rendkívüli uniós csúcstalálkozónak.
2015. szeptember 24., 22:542015. szeptember 24., 22:54
A kérdés csak az, hogyan, mivel az információk szerint éppen ez az, amiben nem igazán tudtak megegyezni az EU állam- és kormányfői.
Persze dicséretes, hogy belátták, a problémát annak gyökerénél kell megpróbálni kezelni, és arra kell forrásokat átcsoportosítani, hogy a menekülteket még a Közel-Kelet biztonságos, a háborús övezettel szomszédos országaiban létező táborokban helyezzék el.
Ez már csak azért is fontos, mert még a török–arab ellentétek dacára is azonos kultúrkörbe tartoznak, másrészt pedig ha valóban háborús menekültek, akkor a lényeg az, hogy a lehető legemberibb körülmények között, hazájukhoz a legközelebb várják ki a polgárháború végét. És az is lényeges lenne, hogy az EU ezekben a táborokban bírálhassa el, hány menekültet fogad be, illetve hogy ki minősül egyáltalán menekültnek, és ki gazdasági migránsnak.
Csakhogy emellett fontos lenne a külső határok védelme is. Görögország nem is akar, Olaszország pedig nem nagyon tud megbirkózni a határvédelem jelentette problémákkal. A közös uniós határvédelem egyrészt segíthetné ezen gondok megoldását, másrészt az uniós integráció elmélyítésének újabb lépcsőfoka lenne.
Egyértelmű, hogy Európa és a nyugati világ nem tagadhatja meg a támogatást a segítségre szorulóktól és a részvételt a béketeremtésben. Már csak azért sem, mert a szíriai, illetve a líbiai polgárháborúban a saját pecsenyéjüket sütögetni próbáló, de aztán felsülő nyugati hatalmak is vastagon benne vannak, mivel még mindig nem értik, hogy az általuk exportálni akart demokráciát más kultúrák egyszerűen olyan ideológiának tekintik, amelylyel a Nyugat a saját gazdasági és politikai érdekszférájába vonásukat próbálja álcázni – és nem is mindig ok nélkül.
A józan ész – és az európai kultúra védelme – azonban azt diktálja: az ajtókat zárva kell tartani, szigorúan őrizni kell, és csak azok előtt szabad kinyitni őket, akik valóban segítségre szorulnak, akik elfogadják az európai értékeket, és azok szerint akarnak élni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!