2010. október 11., 10:192010. október 11., 10:19
Sokan feltették a kérdést: ugyan mivel érdemelte ki az Egyesült Államok elnöke a magas rangú kitüntetést, hiszen akkoriban még egy éve sem volt hivatalában, és kampánytervei közül alig valósított meg bármilyen konkrétumot. Az Obamának megelőlegezett bizalom egy év elteltével még inkább korainak bizonyul, hiszen az általa „újratöltött” palesztin–izraeli béketárgyalások kimenetelét ma is ugyanúgy képtelenség megjósolni, az afganisztáni, és általában a terrorizmus elleni háború lezárása ma is vágyálom csupán, és bizony Irán ügyében sem született előrelépés.
Azonban a norvég ítészeknek egyszerre sikerült megalapozott és merész döntést hozniuk azáltal, hogy idén Liu Hsziao-po kínai másként gondolkodónak ítélték oda a béke-Nobel-díjat. A pekingi irodalmár személyében olyasfajta békeharcos tulajdonába került a rangos elismerés, aki bátran szembe mert szállni az elnyomó kínai rezsimmel, már az 1989-es pekingi diáklázadásnak is egyik vezéralakja volt, később pedig a legveszélyesebb fegyverrel, a tollal harcolt a diktatúra ellen, esszéivel sürgetve a demokratikus reformokat.
Az oslói bizottság határozata azért is dicséretes, mivel szembe mert szállni a világ egyik legnagyobb hatalmával, az emberi jogokat lábbal tipró Kínával, amellyel általában még a többi nagyhatalom sem igen mer ujjat húzni. Nem beszélve a kicsikről, mint például Románia, amely nemrég ország-világ előtt igyekezett tisztára mosni magát, miszerint ő nem hívta meg a dalai lámát; Bukarest mentegetőzése mögött egyértelműen az húzódott meg, hogy jópofizzon a száműzetésben élő buddhista vallási vezető nevére „ugró” Pekingnek. Persze túlzás lenne azt hinni, hogy a börtönben ülő pekingi aktivistának odaítélt Nobel forradalmat szül az ázsiai országban – a dalai láma békedíja sem hozta meg a függetlenséget Tibet számára –, viszont minden bizonnyal megerősíti hitében a szabadságért küzdő, demokráciaszerető kínai ellenzéket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok