2012. május 03., 09:302012. május 03., 09:30
Mindenesetre a kormányzást másodpilótaként is alaposan megszenvedő politikusai most első ránézésre fellélegezhetnek, hiszen a Mihai-Răzvan Ungureanu vezette kabinet bukását követő háttérbe vonulással a pártvezetők bebizonyították legfőbb bírálóiknak, nem ragaszkodnak mindenáron a hatalomhoz.
Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint a jövőben ellenzéki pártként, önállóan kívánnak politizálni, hiszen az RMDSZ-nek innentől fogva nincsen semmiféle elkötelezettsége egyetlen politikai, parlamenti párt felé sem. Az új helyzetben hihetően hangzik, hogy a szervezet őszig semmiféle olyan szövetségre nem készül, amely „leszűkítené a mozgásterét”. A pártvezetőknek ugyanakkor azt is tudniuk kell, a több hónapos kényszervakáció kiváló alkalmat ad arra, hogy – a partvonalról beszólva – az eddiginél jóval erélyesebb hangot üssenek meg a magyarságot érintő, sértő kérdésekben.
Itt van mindjárt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem új karának ügye. Amíg kormányon volt, az RMDSZ egy sokféleképpen értelmezhető oktatási törvényt csikart ki koalíciós partneréből, majd pedig, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a rosszul megfogalmazott jogszabályt nem tartják be, egy szintén bizonytalan lábakon álló kormányrendelettel próbálták sikertelenül orvosolni az ügyet.
A kormány, ha csak közvetetten is, de végül belebukott a MOGYE-ügybe, nem mellékesen a probléma etnikai túlfűtöttsége miatt. Ez köztudottan megszokott a romániai választások előtt, azonban az egyre szaporodó támadások esélyt adnak az RMDSZ-nek is, hogy megmutassa választóinak: ha kell, radikálisabban is fel tud lépni a képviselt közösség érdekében.
Így nem véletlen, hogy van már olyan szövetségi parlamenti képviselő, aki utcai tüntetéseket szorgalmaz a magyar–angol–román kar létrehozását kimondó kormányrendelet borítékolható eltörlése esetére. A már nagyon nem tetszik érzés közös kifejezése pedig akkor is alaposan megfontolandó gondolat, ha erre képviselőink csak négyévente, kampánycélból kérnek fel minket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok