2010. február 19., 12:352010. február 19., 12:35
Úgy tűnik legalábbis, hogy az RMDSZ ügyes húzással bebiztosította, hogy az állami ellenőrző szervek okvetetlenkedése nélkül, nyugodtan gazdálkodhasson a magyar kisebbség számára járó, idén mintegy 15 millió lejt kitevő állami támogatással. Ehhez csupán le kellett mondania a párttörvényben garantált, az előbbi összeg töredékét kitevő pénzről, így már nem kell mindenféle áttételeken keresztül, alapítványokba kiszervezve fölvennie a támogatást.
Persze ez nem jelenti azt, hogy megszűnne a szövetség kettős státusa: egyfelől továbbra is a romániai magyar közösség reprezentatív kulturális szervezeteként működik, másrészt viszont – hivatalosan nem pártként, a gyakorlatban viszont igen – részt vesz a román belpolitikai küzdelmekben, tagja a parlamentnek, sőt immár sokadszor kormánytényezővé is vált. Persze ellenérvként felhozhatják, hogy az RMDSZ volt az egyetlen kisebbségi szervezet, amely a Communitas Alapítványon keresztül pályázaton osztott támogatásokat – de továbbra sem érkezett megnyugtató válasz azon felvetésre, hogy az alapítvány által felvett összegeknek csupán egy része jutott el magyar szervezetekhez és intézményekhez, a többi pénz felhasználásáról nincs adat, a témát firtató munkatársunk neve pedig évek óta szitokszónak számít a szövetség illetékesei számára.
Az pedig, hogy az RMDSZ most közvetlenül jut hozzá a pénzhez, egyáltalán nem garantálja, hogy változik a gyakorlat, amely szerint a támogatások nagy része a szövetség iránt baráti érzelmeket tápláló intézményekhez kerül. Viszont megnehezíti, hogy az RMDSZ gyámkodásából nem kérő szervezetek ellenőrzést gyakoroljanak a magyar közösség egészének szánt pénzek továbbra is monopolizált felhasználása, elosztása fölött. Persze az RMDSZ az érvényes kisebbségi támogatási rendszer szerint jogszerűen járt el. Csak hát a rendszer kidolgozásában és megszavazásában – politikai alakulat minőségében – ő maga is részt vett. Azaz már akkor is ő olvasta a névsort.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok