2010. július 12., 10:052010. július 12., 10:05
Az áfaemelés csak nem viselhette meg annyira őket, hogy elveszítsék minden jóindulatukat?! Úgy néz ki, mégis. A minap régi kommunista módszerrel élve két napig megvonták tőlünk a telefont és az internetet. Mikor meguntam, bementem panaszt tenni az egykori királyi, ma már hellászi tulajdonú telefontársaság legközelebbi kirendeltségébe. Birkatürelemmel vártam, mint akinek jó hét éve volt otthon, ám még egy félóra múlva sem szabadultak a diszpécserek. Ekkor megkérdeztem a pénztárosnőt, mi a teendő ebben az esetben, a válasz pedig az volt, fel kell hívni a fővárosi ügyeletet. Ám a telefon nem megy, mobilról meg nem lehet ilyen speciális számokat tárcsázni. Őt, kérem, az nem érdekli, neki nem ez a hatásköre, vásároljak egy telefonkártyát, annak az árusítására van kiképzése, és vegyem igénybe az utcai telefonok egyikét, emellett persze hó végén fizessem be rendesen a számlát is, mert ugye azt a pénzt is el tudja venni tőlem. Újabb félórás várakozás után megint próbálkoztam a kasszásnőnél, mert az ügynökök még mindig ugyanannak a három embernek magyarázták, miért érdemes kétéves hűségnyilatkozattal előfizetni valamennyi szolgáltatásukra. Csak vegyék meg, s majd állhatnak naphosszat sorban, amikor minden kis szellőnél megadja magát a rendszer – röhögtem magamban, de közben sírhatnékom volt, mert ugyanabban az időben legalább három másik helyen kellett volna lennem. Végül a pénztáros szolgálati telefonjáról sikerült kapcsolatba lépnem a fővárosiakkal, akik regisztrálták a bejelentést, de semmi jót nem ígértek. Végül mire hazaértem, minden működött, állítólag beázott valahol egy kábel, és ez okozta a galibát. Az ügyintézők hozzáállásáról alkotott véleményem azonban továbbra sem lett rózsaszín. Én fizetek, s még nekem kell rosszul éreznem magam, amiért olyan dolgokkal zaklatom őket, amely meghaladja a hatáskörüket, netán az értelmi képességeiket. Kicsit olyan ez a helyzet, mint amikor a vendég a főúrtól „Marha parasztosan”-t kér, és amikor a pincér elé dobja a tányért, csak annyit fűz hozzá: „Nesze, paraszt, zabálj!”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok