2011. március 11., 10:072011. március 11., 10:07
Ő ugyanis egy fa. Egy székelyföldi hársfáról van szó, amely kemény nemzetközi megmérettetés nyomán az év fája lett az európai kontinensen. Persze nem arról van szó, hogy az évszázados hárs egyszer csak gondolt egyet, hogy ugyan, olyan unalmas már ott álldogálni Csíkszentléleken, nosza, mérjük össze erőnket a kontinens többi növényi életformájával, ilyesmire ugyanis még ötszáz év elteltével is ritkán szoktak fák vetemedni.
Egy cseh zöldszervezet internetes voksolást szervezett, és lelkes honfiak nevezték be a végül győztesként befutott hársat. Most nyugodtan megkérdőjelezheti bárki mind a környezetvédelem, mind a nemzet iránti elkötelezettségemet, de a fák – ráadásul nem azonos fajtájú fák – közötti versengés meghirdetését legalább anynyira abszurdnak tartom, mint valóságos nemzeti mozgalmat indítani a voksoláson való részvételért. Ettől kezdve ugyanis már nem a zöld gondolat népszerűsítéséről szólt a dolog, hanem arról, hogy ne a bolgárok vagy a csehek fája győzzön, hanem a mienk.
Mert az ősi, mondhatni tősgyökeres magyar fa. Szóval sikerült megint csak valami jófajta pótcselekvést találni annak demonstrálására, hogy a magyar a legbelevalóbb, legkeményebb nemzet. Mindehhez pedig semmi egyebet nem kellett tenni, csupán leszavaztunk az interneten, aztán már kényelmesen hátra is dőlhettünk a fotelunkban, hogy most aztán megint öregbítettük sokat szenvedett nemzetünk hírnevét. Az igazságosság kedvéért ne csak magunkat ostorozzuk: nem csak magyar szinten képvisel jelentős mozgósító erőt a nemzeti frusztráció, a székely hársnak ugyanis ádáz ellenfele akadt egy bolgár platán személyében.
A dolog odáig fajult, hogy idő előtt le is kellett állítani a voksolást, mivel mind bolgár, mind erdélyi részről számos, számítógép által generált kalózszavazat érkezett. Egy idő után már attól lehetett tartani, hogy a közép-amerikai futballháború mintájára kitör a kelet-európai faháború, amelyen ruhájukon egy hárs képét viselő székelyek és platánnal ékített felsőben felvonuló bolgárok harcolnak a szent nemzeti növényért. Végül azonban győzött a transzszilván virtus, és miközben a Hargitán az illegális fakivágások miatt pusztulnak a fenyvesek, a székely hárs büszkén magasodik. Ja, és a harmadik helyen a magyarországi versenyző, a letenyei platán végzett. Ilyenkor tényleg jó magyarnak lenni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok